Ti hogy éltétek meg az első önálló vezetést forgalomban?

Hogy mi? KRESZ vizsgára gondoltál te, nem a "jogsi lerakására", nemde?

Egébként pedig nem kell parázni, ott lesz melletted az oktató, aki pontosan tisztában van vele, mit jelent kezdő sofőrnek lenni! Mindent el fog magyarázni, csak figyelj oda!

Katasztrófa volt,pedig kis városban vezettem. Én életembe először a tanulóautóba ültem kormány mögött. Miután meglett a jogsim,nagyon hamar egyedül vezettem,talán 5. alkalommal már egyedül mentem valamerre.

Igazából nem történt semmi,csak nagyon féltem a többi autós véleményétől,meg attól,hogy ledudálnak. Minden alkalommal,amikor teljesen 0-ról,egyesből kellett indulom,akkor lefulladtam. Sírás kerülgetett,hogy ilyen szerencsétlen vagyok.

Első önálló nagyvárosi vezetésem nem volt annyira rossz,csak nagyon zavart,hogy mindenhol minimum 2 sáv van,nagyon kellett figyelnem melyik az egyenes,melyik a lekanyarodó. Ebbe aztán jól bele is kavarodtam,az egyik sáv egybeesett a buszmegállóval,busz sehol. Én meg nem is tudom,hogy mit hittem,de nyomtam egy satuféket körülbelül 40-es tempóról,hogy basszus,most mit csináljak? :D

Vicces volt még,amikor először találkoztam többsávos körforgalommal. Anyukám nagyon fél tőlük,így tanulóvezetőként én vezettem azon a szakaszon,ahol ez a körforgalom volt. Már előre pánikolt,hogy én ezt úgysem tudom megcsinálni. Megkérdeztem tőle,hogy akkor miért nem ő küzdi le a félelmét és cserélünk helyet? Erre még magyarázott valamit,de engem már nem érdekelt,keresztül mentem mindenen. Mindenféle dudálás,kiabálás és mutogatás nélkül megcsináltam,de megmondom őszintén,ami mai napig nem tudom hogy szabályosan csináltam e. :D

Egyszer kanyarodtam volna balra,szembejövőnek megadtam az elsőbbséget. Kisváros,tele gyalogosokkal,rossz az út,kint van a 30-as tábla,így hát mindenki lassan közlekedik. Én kifogtam egy áldott jó lelket,aki úgy gondolta,hogy elenged engem,had kanyarodjak balra,mögötte hatalmas sor volt,és tudta,hogy még 3 percig ott fogok állni,mögöttem is hatalmas sorral.Én nagyon hálás is voltam,megköszöntem. Engedem fel a kuplungot. Lefullad.Engedem fel a kuplungot. Lefullad.Engedem fel a kuplungot. Lefullad. Negyedik próbálkozásra sikerült,de nagyon égett a pofám,hogy ő lemond az elsőbbségéről,elenged,én meg lefulladok,nem is egyszer,hanem 3x.

Semmi különös nem volt, de én motorral mentem, így eleve mindig magam voltam, ráadásul saját motoron :D Oktató nélkül nagyobb a szabadság, az jólesett.

A páromnak ugyanez volt: eleinte ugyan bátortalanul ment (saját frissen vett autó, ez azért rátesz, kicsit más, mint az oktatóautó), de nagyon élvezte, hogy nincs mellette az oktató a tényleg felesleges korlátozásaival.

Végülis ugyanazt csinálod, mint oktatóval, csak a magad ura vagy, ami szerintem jó. A rutin hiányát óvatossággal pótolod. A rutin pedig gyorsan jön, ha sokat tudsz vezetni... S ezzel az élmény is, gondolom, bár nem mindenki szeret autót vezetni, illetve ez autófüggő is. Én nagyon motoros vagyok, azért sincs még jogsim autóra, mert tuti nem élvezném, a párom sem teszi, pedig most már rutinos és még parkolni is megtanult :D Az sokáig tartott.

Viszont egy nagy balesetem után újra vezetni kicsit parás volt, igaz, csak a legeslegelején. Nagy kihagyás (s eleve nem nagy rutin, ez is számít) után az ismerőseim is ilyenekről számoltak be (egy egészen más autó erre még rá tud tenni). Úgyhogy érdemes jogsi után viszonylag sokat vezetni és rutint szeretni.