Vannak itt akiket közlekedési baleset ért? Hogy dolgozták fel, félnek azóta közlekedni stb?

2nap után tértem magamhoz akorházban, több órás műtétem volt, fél évig rossz volt a lábam.

Igaz utasként, de már azon járt a fejem mikor kerülök ki és motorozok!

Járni nem bírtam de a járokerettel a motoromhoz bicegtem és kézzel berakva 1esbe, majd kuplung mellett ráinditva egylábon állva kerültem vele egy kört az utcánkban pizsiben mikor hazakerültem a korházból!

Nézzük csak: Kétszer álltam fejtetőre, egyszer egy kamionnak hála egy szép kis bazaltdarab szállt be a szélvédőn, tavaly nyáron meg egy gyorshajtó koccantott meg hátulról.

Igazából nem kerítek nagy feneket a dolgoknak, annál rosszab, ha komoly személyi sérülés nincs akkor nem történt semmi helyrehozhatatlan, ez a fő elv.

Engem elütött egy autó, ami álló helyzetből indult, majd kiszállt a sofőr és megvert.

Hogy dolgoztam fel?

2 évig jártam emiatt a bíróságra. 7 napig nem igazán voltam utána magamnál. 1 évig voltak szívproblémáim emiatt. 2.5 évig volt egyensúly zavarom., 8 évig voltak emiatt rémálmaim. Elmúlt. Hogyan? Elfojtásos feledéssel. Ez azt jelenti, hogy sikerült annyira elfojtanom a tudatomat, hogy szinte semmire nem emlékszem, ami fél évvel ezelőtt történt, csak nagyon halványan. - Jó mit? Hát nem az.

Pszichológussal érdemesebb lett volna erről beszélni.

Most csinálom a jogsit és tudom, hogy milyen vezetni és hogy mennyi balfék sofőr van és tudom, hogy én náluk jobb ember vagyok technikailag is és értelmileg is, és ez segít.

De februárban megyek pszichológushoz munkahelyi stressz miatt, majd ezt is kibeszélem.

Én egyszer télen a szebbnek ígérkező hegyi utat választottam a síkvidéki helyett és a letakarítatlan úton kb. az ötvenedik kanyarban megpusziltam a szalagkorlátot. Azóta sokkal több tényezőt veszek figyelembe az útvonalválasztás folyamán és kevesebbet kockáztatok e téren.

Ami lelkileg jobban megviseli az embert, az inkább egy súlyosabb baleset végignézése szemtanúként. Már három repülő gyalogost is láttam, ebből kettő volt gyerek és még egy gyerek összerakásánál segédkeztem. Ezért összeszorul a gyomrom, ha takarásból előrohanó gyalogost látok akár autóvezetőként, akár gyalogosként vagy utasként, mert már látom magam előtt a nagy repüést, Férfiasan bevallom, időről időre le is bäszok embereket az utcán ilyesmi miatt. Francnak van kedve ennyi eset után megint mentőt várni, rendőrnek magyarázni, stb.

5-6-szor jöttek belém, kb. ennyiszer mentem másokba, meg nem öltem még senkit az úton, csak pár macska és galamb látta káromat, bár szándékosság nem volt abban sem.

No meg egyszer egy nénike nézett be a szélvédőmön. Hozzá hívtam mentőt, rendőrt, vetettem látleletet. Pár zúzódása lett, nem én voltam a hunyó akkor sem.

Az összes eset után rögtön visszaültem az autóba és mentem a dolgomra, nem nagyon kellett semmit feldolgozni.

Ja nem, egyszer szükség volt autó mentőre is, amikor nagyon utolértem egy teherautót.