Miért cserélték le a Nohabokat az M62-es Szergejekre?

Nem cserélték le őket, a NOHAB-ok is szolgáltak évtizedekig, sőt, még mindig van közülük bevethető példány (a Nosztalgia 001-ese például rendszeresen visz PFT-s szerelvényeket), csak kevesebb volt belőlük, mint Szergejből.

Mikor felmerült az igény egy ilyen kategóriájú dízelmozdonyra, a Ganz-MÁVAG jelezte, hogy belátható időn belül nem fogja tudni kifejleszteni és gyártani, úgyhogy mindenképpen importálni kellett. A '60-as évek elején a szovjet iparnak sem volt ilyen típusa, úgyhogy nyugatról vásároltak, a NOHAB mozdonya tűnt a legjobbnak, erre esett a választás. Természetesen a szovjet elvtársaknak ez nem nagyon tetszett, úgyhogy az első sorozat érkezése után finoman odahatottak, hogy a későbbiekben már az M62-t legyen szíves a MÁV nagyobb mennyiségben beszerezni. Ám ez a mozdony a NOHAB próbafutásakor és bevezetésekor nem állt készen, csak később tudták szállítani.

Így hát a 20 NOHAB mellett jött majd' háromszáz Szergej, ezzel kellett ellátni a fővonali dízelvontatást. Tehervonathoz még jó is lett volna, de személyvonatoknál volt egy nagy problémája. A MÁV személy- és tehervonatok vontatására is alkalmas kivitelű mozdonyt rendelt, Vorosilovgrádban ez alapján kezdték meg a fejlesztést (aztán használták a mozdonyt a keleti blokk széltében-hosszában), viszont nagyvonalúan lesz*rták azt az igényt, hogy a személykocsikat tudja fűteni a gépsárkány, mindennemű fűtőberendezés nélkül szállították. A NOHAB-okon legalább gőzfejlesztő volt, a régi, gőzfűtésű kocsikat tudták vele használni, aztán a 017-esbe építettek fűtőgenerátort, azért is kapta a kék csíkot az oldalára. Ám a Szergejben se gőz, se villany nem volt, télen a mozdony mögé csatolt fűtőkocsival oldották meg a problémát, ami állítólag elképesztően alacsony hatásfokkal működött, de sebaj, óccsó az orosz olaj (aztán mikor már nem volt az, jött a fejvakarás meg a bazmegelés, mint a '70-es években úgy általában, mikor az örökké óccsó szovjet olajra építve, új közlekedéspolitikai koncepció címszó alatt minden városi és regionális közlekedési módot szétvertek, ami nem autóbusz volt, aztán hirtelen drága volt üzemeltetni az Ikarusokat), belefér. Érdekesség, hogy ennek a mozdonynak később megszületett egy továbbfejlesztett változata, új motorral, nagyobb teljesítménnyel és vonatfűtő berendezéssel, amit az NDK megvásárolt és "Ludmilla" néven használt is, de nekünk abból nem jutott, a ruszkik úgy voltak vele, inkább szállítják őket az NDK-ba, mi meg fagyjunk meg télen.

Mentőöv lehetett volna, ha a magyar ipar is elő tudott volna állni valami használható nehéz dízelmozdonnyal, de erre nem került sor. A Ganz-MÁVAG összehozta az M63 típust, ami ha sikerül, ki tudta volna egészíteni a Szergejeket, de nem volt sikeres a konstrukció, csak 10 db-ot építettek.

A NoHAB-ok előtt voltak hazai próbálkozások is:

[link]

Illetve próbameneteket végeztek a Krauss-Maffei gyártmányú, ML 3000 C’C’ típusú mozdonnyal is:

[link]

Aztán a NoHAB-ok mellett döntöttek.