A múltban vasúti mellékvonalakon természetes jelenség volt hogy kis pénzért fa padokon utazták végig az utat emberek?

A vonat valóban tömegközlekedési eszköz volt, és az akkori viszonyok között gyorsnak számított.

Az átlag embereknek nem volt autójuk, de még lovasszekér sem közlekedésre volt, hanem az egy munkaeszköz volt, amit rövid távon teherszállításra használtak csak, miután a vasúti közlekedés elérhetővé vált a tömegek számára, lényegében már a XX századra a lovak kiszorultak a távolsági közlekedésből.

Teljesen természetes colt, hogy a vonaton tömeg van, és a második, harmadik osztályon állatokat is szállítottak .

Akit ez zavart, válthatott jegyet az első osztályra, ott viszonylag kényelmesen utazhatott, és nem voltak tyúkok, libák, kecskék a fülkében...

A busz közlekedés elég hosszú késéssel futott fel, annál valamikor a 70-es évek végén, de inkább a 80-as években volt a csúcs, de olyan tömegek buszoztak, hogy az emberek állva összepréselődtek, mint a heringek a dobozban...és nem a szomszéd faluba utaztak így, hanem akár 50-100 kilométerre.

Az utazó tömeg létszáma egy napon belül is változott, voltak nagyon zsúfolt jártatok (munka, iskola kezdés előtt, és után), de voltak "lazábban megrakott" fuvarok.

Egy adott korszak, egy társadalomban uralkodó trend kívülről nézve lehet furcsa, de a benne lévő emberek ahhoz alkalmazkodnak.

Van egy folyamatos változás, ami többnyire elhúzódó, lassú folyamat, de később teljesen idegen leshet.

Ma már nem ugrálnak le-fel a mozgó tömegközlekedési eszközökről, pedig régen teljesen hétköznapi eset volt, vagy az ütközőn, tetőn utazás... ezek már 40 éve is tiltottak voltak, de 100 éve még sokan utaztak így.

Vonaton, buszon, de még a moziban is lehetett dohányozni, ma már a kocsmákban is tilos.

40-50 éve nem katasztrófaként élték meg az emberek, hogy a vonaton tömeg van, egy távoli célt meg 2-3 átszállással, fél napi utazással értek el.

Amikor még volt fapados harmadosztály, akkoriban még csak a főutak voltak szilárd burkolattal ellátva, a falvakat összekötő mellékutak nem. Az egyszerű nép számára a fakerekű lőcsös kocsikhoz képest a vonat egy rendkívül gyors, kényelmes, és alapjában úri közlekedés eszköz volt. Akinek a faülés nem felelt meg, az ment a 2., vagy a polgárok az 1. osztályra.

Akinek a 3. osztály megfelelt, az nem szörnyülködött, hanem a mindennapi élet részének tekintette. Ahogy manapság a fővárosi tömegközlekedést, az alkalmankénti tülekedéssel, hajléktalanokkal, más büdös emberekkel. Ha azt nézzük, a mostani Mercedes buszok ülései is csak annyival másabbak a fapadosaknál, hogy szövettel vannak bevonva, de egy hosszabb úton bizony eléggé megviselik az ülő személyek hátsóját meg gerincét.

Ja, hogy mellékvonalak. Ott tényleg nem nagyon jártak 1. osztályú kocsik.

De oda is érvényes volt, hogy aki vonatozni akart, tehát gyorsan és viszonylag kényelmesen utazni, az akkor is felszállt a vonatra, ha ő éppenséggel kicsit jobb módú volt, és libákkal kellett együtt utazni. Az úriemberek legfeljebb a fővonali csatlakozásig elmentek a személyszállító lovaskocsijukkal, vagy később autóval, ha nem messze volt. De nyilván ha már autójuk volt, akkor azzal mentek végig, mert csak a főutakig volt annyira rossz az út. Hogy vonatra szálltak-e, az mindig annak a függvénye volt, hogy mennyit és milyen úton kellett közlekedni.