Vegyész, vegyészmérnök vagy esetleg biomérnök?

Ez finomkémia, tehát leginkább vegyész (okleveles vegyész a hivatalos megnevezése). A Pannon Egyetemen foglalkoztak is valamelyik tanszéken parfümök kikísérletezésével de már nem emlékszek melyiken.

Vegyészmérnökin sok a "mérnöki" tudomány (géptan, hőtan, áramlástan, ...) míg vegyészen a "kémiák" kapnak főszerepet (szervetlen, szerves, fizikai, analitikai, radio, koordinációs, ...). (Vegyészre mentem át vegyészmérnökiről annak idején.)

Biomérnököt nem ismerem.

Mindenhol kemény a fizika - és a matematika is elárulom. Ugyanis a kémiai tudományok ezekre épülnek.

[link]

[link]

[link]

Sok sikert kívánok!

A debreceniek inkább a helyi gyárakba: TEVA, MOL, Borsodchem képzik a hallgatókat. Az oktatás is arra fókuszál, ezerrel nyomatják a szervest, a petrolt és a műanyagokat. Itt te nem fogsz még csak hallani sem a parfümökről, kozmetikumokról, ékszerekről. Ha ezeket szeretnéd, akkor Pannon Egyetem (Veszprém), viszont ott rengeteg a folyamatirányítás -> személyes kedvencem, imádom azt a tárgyat, marha logikus, csak nagyon matekos, differenciálegyenletes, bele kell jönni.

A debreceni biomérnököket szegényeket eléggé szivatja a saját intézetük, vagyis erős idegezetűek előnyben. Amúgy nekik a fermentációs dolgokon van a hangsúly (tehát baktériumokkal hogy lehet antibiotikumokat gyártani, ilyesmik).

Sokan vegyészről jönnek át vegyészmérnöknek, mert több a lehetőség vele. Vegyésznek ne menj szerintem.

Van vegyipari géptan 1-2-3: elméleti főleg, az első részén még 3 műszaki rajzot is kellett készíteni (az évfolyam fele megrajzoltatta valakivel), a többi részén meg sok a számítás, van beadandó (reaktortervezés), de nekem tetszik, logikus, megfogható, el tudod képzelni.

Van kémiai technológia 1-2: pl. ammóniát milyen készülékben gyártanak az iparban, ezeket az ábrákat le kell tudni rajzolni...

Folyamatirányítás: pl egy tartályban hogy tudjuk megoldani, hogy állandó legyen a folyadékszint, hogy szabályozzuk le (szabályozás vagy vezérlés), de ez csak a legkönnyebb dolog még belőle, minderre differenciálegyenletet írni...vagy hogy pl. egy herenci porcelángyár kemencéjében hogy oldjuk meg, hogy ugyanannyi maradjon a hőmérséklet belül, akárhogy változik a külső hőmérséklet, a gáz fűtőértéke, stb. Szerintem érdekes.

Volt két félév mérnöki fizika, de nem volt nehéz. Az elsőt még egy idős bácsika tartotta, kicsit szigorúbb volt, sokat írtunk óránk, de érdekes volt, és csak tesztes volt a zh. A másodikat egy fiatalabb férfi tartotta, de az sem volt véresen komolyan véve, előző évi zh-kból tanulva össze lehetett hozni egy jó megajánlott jegyet. Persze anyag volt kiadva rendesen belőle, több 100 oldal, így ha érdekelt, beleáshattad magad :D

Fizkém 3-ból volt radiokémia, atomreaktorok, amikre azt mondják, inkább a fizikusok szakterülete. A bácsika, aki engem vizsgáztatott, végig fizikai dolgokat kérdezett tőlem.

Vegyipari művelettan 1-3: tanártól függ. Most már addigra a nagyon szigorú tanár elvileg nem lesz ott, mire ide kerülsz, de a másik tanárral olyan, mintha gimiben ülnél, persze a tananyag több, le kell tudni rajzolni sokféle desztilláló, bepárló stb készüléleket is, sok a számolás.

Eleinte én is csak úgy tekintettem ezekre a műszakis tárgyakra, hogy valami kötelező rossz, ami ezzel jár, mivel mérnökök is leszünk, és hogy én csak a kémiát szeretem. Na idővel pont a kémiát nem szerettem és a mérnökis részét imádtam. Miért? Mert kémiából sose elég nekik semmi, mindig tudnak valami apró betűs részt kérdezni, ráadásul mindennel a molekuláris okait kell tudni, mintha valami elméleti kémikus lennél, fuu...és rengeteget kell magolni, istenem rengeteget. A műszakis tárgyaknál viszont meghalsz, ha nem érted. Sok a gondolkodás, az ,,ebből kovetkezik az, hogy" dolog. Elképzelni, lerajzolni, látni, átélni, gondolkodni, tervezni, sokkal jobb. De kinek hogy.