Szakdolgozati téma cnc programozáson belül?

A cnc programozáson belül én se ajánlok semmit. Nem tudom milyen mérnöki / infó szakra jártál de ezer dolgot tanultál 7 félév alatt, és ebből fél évnyi heti pár óra a cnc, tényleg nem igazán egyetemi szint.

Valami összetettebb dolgot tervez, amin belül van egy kis cnc is.

Egy alkatrész az édeskevés, amit felsoroltál, az kb. egy technikusi feladatnak is csak egy része. Az egyetemi szakdolgozatnál célszerű vizsgálni egy meglévő konstrukciót, technológiát, és kidolgozni egy olyat, ami annál jobb. Az egyetemi gyártástechnológiának kb. ez a lényege. Hogy az adott gyártástechnológiát, és a gyártási folyamatot optimalizálod.

Ebbe az irányba kell elindulni.

Persze, űrhajót ne tervezzen?

Válassz valamilyen addiktív technológiát, amivel legyártasz egy alkatrészt és megnézed milyen tulajdonságai vannak egy hagyományos módon gyártotthoz képest. Esetleg csináld meg CNC-vel a másikat és hasonlítsd össze őket. (Tudom hogy az egyik polimer a másik meg valamilyen fém, de pont ez a lényeg, hogy hol lehetne esetleg kiváltani, hiszen egy FFF technológia jóval egyszerűbb és gyorsabb)

Én amúgy villamosmérnök vagyok, szóval csak egy ötlet.

"Válassz valamilyen addiktív technológiát, amivel legyártasz egy alkatrészt és megnézed milyen tulajdonságai vannak egy hagyományos módon gyártotthoz képest."

1. Az nem addiktív, hanem additív. Amit te írtál az egészen mást jelent.

2. A tulajdonságokat semmi értelme vizsgálni. Az additív technológiák is polimerekre már régen kidolgozottnak számítanak, nincs különös újdonság benne. Most meg már száz valahányezerért otthonra is vehettek 3D műanyagnyomtatót hobbiból. A hobbi meg a szakdolgozat két külön fogalom.

"Esetleg csináld meg CNC-vel a másikat és hasonlítsd össze őke"

Ahogy fentebb is le lett írva, az hogy megcsinálja CNC-n az semmi. okj-n érettségi követelmény nélkül képeznek CNC-forgácsolókat, CNC-gépkezelőket akik kb. ugyanezt csinálják. Szóval ez nem egyetemi szint. A villamos szemléletmódodhoz igazítva, a CNC-n való legyártása egy egyszerű alkatrésznek kb. az a szint, mintha azt mondanád egy leendő villamosmérnök hallgatónak, hogy nyáklapon forrasszon össze egy egyszerű erősítőnek a kapcsolását. Magad is tudhatod (villamos oldalról) hogy ehhez nem kell egyetemi végzettség...

"hiszen egy FFF technológia jóval egyszerűbb és gyorsabb"

A gépiparban nem csak ez számít. Egyrészt additív technológiára a polimereknek csak egy szűk rétege alkalmas, amelyek korlátozott mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik ( a fémekhez képest átlagosan harmad-negyedannyi teherbíró képesség a fajlagos tömeghez viszonyítva).

Másrészt a felületi érdességgel, a méret-és alakhelyességgel jelentős gondok vannak még most is. Egy jól kidolgozott fröccsöntési technológia még ma is messze lepipálja a 3D nyomtatott műanyag párját.

"Én amúgy villamosmérnök vagyok, szóval csak egy ötlet."

Hát igen, ez rögtön feltűnik a válaszodból egy szakmabelinek. Az ötlet akár jó is lehetne, annyival korrigálva, hogy ne műanyag alapanyagból legyen az additív technológia megvalósítva, hanem fémből. Ennek több értelmét látnám okl.gépészmérnökként. Csak tájékoztatásul, létezik pl. 3D fémnyomtatás, de még fejlesztés alatt van, na azt lehetne vizsgálgatni (anyagszerkezettani szempontból is), hogy milyen eredmények adódnak.