Érdemes-e negyedéves osztatlan tanárszakosként (angol-történelem szakpárral) átmenni Pázmányról a Károlira? Vagy bárhova máshova? Levelezős lehetőség is érdekel!

Egyszerűen kikészítettek a Pázmányon! A töri tanszéken jófejek, de az angol tanszék megöl. Szinte csak gyakorlati óráim vannak. Hiába hozom ki a maximumot magamból, akkor is csak "you are on the right track." meg hármas lehetek. Nincs egy jó szavuk hozzánk, borzalmasan beképzeltek a tanáraink és módszertanilag és erősen megkérdőjelezhetőek (ne alázd meg a gyereket, majd végig aláz 10 percben a csoport előtt, mert egyszer elfelejtesz házit írni, mert volt egy rakás dolgod, amit ők adtak fel... stb. szóval vannak bajok rendesen). Én hiszem, hogy ez nem élet, ami itt van. Mára már csak 10-en maradtunk az évfolyamon, de mindannyian már csak túlélünk. Már előre tudom, hogy ilyen nyomás alatt nekem nem fog sikerülni a (három napig tartó) proficiency vizsga elsőre, a most következő vizsgaidőszakban. Azt is tudom, hogy legalább egy félévet passziválni fogok,(ha nem kettőt) és elmegyek au pair-kedni angol nyelvterületre, azonban attól az még nincs garantálva, hogy meg tudok majd felelni minden óhajuknak egy Angliában töltött év után. Mivel valószínűleg nem a nyelvtudásommal van a probléma, hanem a mentális egészségemmel, amire itt fittyet hánynak. (Csak egy tanárnő figyel ránk oda éppen annyira, hogy rajta még érezzük, hogy rosszul érinti, hogy a megtébolyodás szélére lökdösnek minket a rengeteg elvárásukkal. Ő volt az egyetlen, aki hajlandó volt lentebb adni az elvárásaiból! Amiért ezúton is hálásak vagyunk!) Sosem gondoltam volna, hogy abba a helyzetbe kerülök, hogy csak az fog visszatartani a kiskoromtól fogva álmomként dédelgetett szak elhagyásától, hogy nincs pénzem visszafizetni a képzésben töltött eddigi félévek árát és, hogy 22 évesen ekkora krízis helyzetet okoznak nekem itt. Hiszem, hogy ennek nem szabadna így lennie. Nem lett volna szabad az elszántságomat és az álmaimat lerombolniuk. Segíteniük kellett volna, hogy tanítani is akarjak, ne csak elvégezni ezt a szakot. A figyelmetlenségükkel és a lelki terrorral kiöltek belőlem mindent itt. Nem akarok tanár lenni már, csak meg akarom kapni a diplomámat, amiért negyedik éve keményen dolgozok. Egyáltalán nem bukdácsolva, (a Neptunom szerint az eddigi összes félévem átlaga 4,15) hanem nagyon is jó jegyeket szerezve haladtam eddig előre, szóval úgy érzem megalapozottan feltételezhetem, hogy a probléma nem bennem van.

Esetleg létezik olyan, aki már váltott Pázmányról Károlira ezzel a szakpárral? Mi volt a tapasztalata? Megéri? A Károli képzési rendszere élhetőbb mint a Pázmányos "dögölj bele a munkába a szorgalmiban" mentalitás?

(Ui.: Kedves 12-ikesek! Ne menjetek tanárnak, menjetek és csináljatok BA/BSc szakokat, ahonnét van lehetőségetek kiszállni, ha az egészségetek úgy kívánja! És keressétek hülyére magatokat más, jövedelmezőbb szakmákban, amely lehetővé teszi, hogy a gyermekeitek mentális egészségét szinten tartsátok terapeuták, nyaralások, élmények és magántanárok finanszírozásával, mert mind a közoktatás, mind felsőoktatás már csak egy süllyedő hajó ebben az országban! A tanári karok pedig mindenhol csak egyre és egyre kontraszelektáltabbak lesznek alsó-, közép-, és felső szinten is.)