Hogyan csináljam?

> Aztán elmennék fodrász, vagy sminkes tanfolyamra(egyébként mindkettőt elakarom végezni) és ezekhez "nem kell" érettségi, nem abból él meg az ember

Valóban nem az érettségiből él az ember, de az iskolai végzettséged az egész életedre meghatározó lesz. Nyilván van egy csomó olyan munka, munkahely, amihez nem kell érettségi. Ilyen munkát el tud végezni az, akinek nincs érettségije. De az is, akinek van! Viszont van egy csomó munka, amihez kell érettségi. Azt meg csak az érettségivel rendelkező ember tudja elvégezni.

Minél magasabb végzettséged van, egyik oldalról annál több munkalehetőség közül választhatsz, így nyilván minél alacsonyabb végzettséged van, annál kevesebb munkalehetőség közül választhatsz. Másik oldalról mivel egy érettségit nem igénylő munkát mindenki, addig egy érettségit igénylő munkát csak az érettségizettek tudnak elvégezni. Jellemzően azért még mindig több fizetést jelent egy olyan szakma, amihez magasabb végzettség kell.

> És rengeteg mindenkitől visszahallom, hogy érettségi nelkul sminkes, fodrász és teljesen jól megél vele

Oké, csak ugyanolyan jól megélne vele, ha lenne érettségije. Viszont ha egy adott időben nincs szükség új sminkesre, fodrászra, akkor ők mit fognak tenni? Megtanulnak egy szakmát mondjuk 40-50 évesen? Mert egy érettségivel, pláne diplomával, de legalább valamilyen közép-, vagy felsőfokú szakmai végzettséggel rendelkező embernek még mindig van egy csomó lehetősége. Ha valaki informatikából doktorált, akkor ő még ha kell, el tud menni kőművesnek is. De egy kőműves – ha nincs érettségije sem –, aligha fog tudni elmenni vezető szoftverfejlesztőnek.

> Tudom a mai világban már kell, és megcsinálnám 22-23 évesen ha mégis szükségem lenne rá, vagy erkölcsből.

Az a baj, hogy minél későbbi időpontra tolod ki, annál inkább hajlamos leszel még későbbi időpontra kitolni. 22-23 évesen is meglesznek a magad problémái. Könnyen lehet, hogy 23 évesen azt fogod mondani, hogy most még nincs erre kapacitásod, majd 25 évesen. 25 évesen meg azt, hogy majd 28 évesen. Közben leélsz egy egész életet úgy, hogy mindig kevesebb lesz a fizetésed az átlagnál.

Minél idősebb leszel, annál nehezebb lesz tanulni. Minél inkább beleszoksz egy munkával töltött életbe, annál kevesebb motivációd és akaraterőd lesz belevágni újra a tanulásba. Nem véletlen, hogy fiatal korunkban tanulunk, annyit és addig, amennyit csak lehet, mert felnőtt korban ez már sokkal nehezebben megy, akár a képességeket, akár az akaratot nézve.

~ ~ ~

Tedd mérlegre. Melyik jobb? Még kihúzni 2 évet akármilyen sanyarú körülmények között, de akár – ha megvan hozzá az eszed és szorgalmad – egy egyetemet bevállalva további 4 évet átvészelni sanyarú körülmények között, de utána lehetőséget kapni arra, hogy egy kielégítő anyagi egzisztenciával éld le a további mondjuk 50 évet? Vagy az jobb, ha most könnyebbé teszed az életedet, ami könnyebb is lesz a másikhoz képest 2 vagy 6 éven át, de utána nehezebb helyzetben leélni az alternatívához képest további 50 évet?

19 évesen, hasonló helyzetben lehet, hogy én is hasonlóan gondolkodtam volna, mint te. Mikortól van valakinek igazán önálló, kritikus gondolkodása? 14 éves kortól mondjuk? Akkor egy 19 éves az életének csak 5 évét élte le igazán tudatos módon, addig csak terelődött, elfogadta a kötelességeit, maximum kicsit lázongott. 5 igazán tudatosan leélt élet tükrében nehéz átérezni évtizednyi hosszúságú időszakokat. De így, jó pár éve túl a 40-en biztos vagyok benne, hogy megbántam volna az akkori döntésemet.

Nagyon csúnyán meg fogod bánni, ha most nem tanulsz.

Nekem van ismerősöm, akinek 50 évesen el kellett végeznie egy főiskolát, vidékre lejárva - csak azért, hogy megtartsa az állását.

A jövőben meg föl se vesznek szinte sehova érettségi nélkül.

Már most se vesznek fel pl. kukásnak, ha nincs.