Mit csinálnátok, ha összerugdosna és többször megharapna egy diákotok?

Kis iskola, az igazgató örül, hogy "van gyerek" (ez meg még papíros is, több pénz jár érte), így rajta keresztül nem fog történni semmi, nem is történt soha, durvább esetekben sem. Az enyémre is azt mondta, hogy "Óh, hát ez nem olyan vészes, mikor XY-t összerugdosta, az sokkal rosszabbul nézett ki.) XY-nak, akit régebben összerugdosott, rendőr a férje, és ő annyit tudott elérni, hogy három hétig hordták a gyereket pszichológushoz. Ezzel ennyi. Még annyi szerencséje volt, hogy ő tanító, és már nincs hozzá köze.

Ezek szerint még a szociális segítőnek szólhatnék... bár más gyerekek kapcsán (akik "csak" az osztálytársaikat verik össze) régebben már neki is jeleztem dolgokat, de ott se történt semmi. Csak "Majd, majd..."

Novemberben végén egyszer már felmondtam, akkor idegi alapú migrén miatt (azóta már kiderült, hogy az hormonális okok miatt is volt, így valamennyit enyhült), akkor a felmondásomat az orvosi indoklással együtt betette a fiókjába, és azt mondta "tekintsünk erre úgy, mintha meg se történt volna". Úgy alakította a dolgokat, hogy még sz.rul érezzem magam, azért, hogy cserben merem hagyni az ő iskoláját.

Jelenleg az a "gond", hogy annyira nem rugdosott össze a gyerek, hogy látleletet vagy hasonlót tudjak vetetni (akkor gondolom tényleg fel lehetne mondani, azt eltussolni már nem lehet), ezért azon gondolkodom, hogy csak összeszedem magam és bemegyek egy pszichiáterhez szakvéleményért, azzal pedig felmondok a tankerületnél, mert azt már nem lehet semmisnek tekinteni. A másik tervem az, hogy "kivéreztetem táppénzzel", ezt csinálta az elődöm is, mert őt se volt hajlandó elengedni, míg muszájból nem talált egy másik hülyét (engem), a helyére.

Annyi indokom van a kitartásra, hogy közben csinálok egy OKJ-t, amivel később el szeretnék helyezkedni a jövőben, és azt ugye havonta fizetni kell. Soha többé nem lennék tanár, "jó iskolában" sem. A gyakorlatom egy jó nevű gimiben volt, ott se bírtam velük. Elvileg ez is egy jó iskola, ahol most vagyok. Sajnos nem olyan az alkatom, hogy a gyerekek, vagy akár a felnőttek is komolyan vennének, ezért a jövőben nem szeretnék emberekkel foglalkozni, csak "papírokkal".