Orvostan hallgatók volt köztetek olyan aki félt az injekciós tűtől mikor orvosira ment? Mennyire tudtátok leküzdeni a félelmeteket?

Hatodéves vagyok, szerintem teljesen más helyzet, amikor téged szúrnak és amikor te szúrsz (és én ugyanígy mindenféle beavatkozást teljesen máshogy élek meg attól függően, hogy épp "orvos"- vagy betegszerepben vagyok).

Én sem szerettem soha, amikor engem szúrtak, sosem lettem rosszul, de azért amikor injekciót kapok vagy vért vesznek, most sem merek odanézni. Amikor viszont én szúrok, akkor nincs ilyen érzés, maximum egy kis feszültség, hogy egy veszélyes tárgy van a kezemben, de ugyanígy érzek a defibrillátor, lőfegyverek, egyéb veszélyes szerszámok iránt. Persze ez enyhült valamennyire az eleje óta, de bevallom, nem szúrtam túl sokszor a képzés során, szóval még nekem is lenne hova fejlődnöm.

Azt se feledjük, hogy ezeket a félelmeket le lehet győzni. Van például egy barátom, aki még gimis korában elájult, ha vért látott, most meg ötödéves és meg se kottyan neki, sürgősségin dolgozik segédápolóként meg szekundál a mentőknél.

Nekem vegyes. Ha injekciót kell kapnom, a világból kiszaladnék, a vérvételt viszont szeretem.

De teljesen más, ha a tű másik oldalán vagy. Mástól vért venni, vagy másnak injekciót beadni nem esik nehezemre.