Teljes elhivatottságit érzek az iránt hogy embereken segítsek és kész vagyok minden erőmet beletenni az egyetembe. Ám mégis kíváncsi lennék hogy mennyire nehéz az orvosi? Tényleg annyira kíméletlen mint ahogy azt sokan elmondják?

Sírtam 3 napon keresztül anat szigó előtt? Igen. Élettan előtt már csak 1 napot!

Ismételtem majdnem évet, annak ellenére, hogy végig tanultam az egész rohadt évet és 3x végig értem a tételsoron? Igen.

Buktam egyedül meg, miközben a barátaimnál sokkal jobban tudtam az anyagot? Igen.

Kell 12 órát ülni egy nap és tanulni? Igen.

A hirtelen beugrott legnagyobb traumáimat írtam le. Nekem másfél-két év kellett, míg megtanultam kezelni a vizsgastresszt, mások az első pillanattól ügyesen veszik az akadályokat. De persze sok pozitív tapasztalatom, sikerélményem is van.

Tudod, a leginkább ezt az anyag mennyiséget megtanulni a nehéz. Egyszerre annyi mindent kell megérteni és megjegyezni (közben órákra is járni), hogy bizony sok időt kell rá fordítani. Ennek hátulütője, hogy minden mást a háttérbe kell szorítani, családi és baráti programokat lemondani. A sokadik alkalom már igen kellemetlen. :(

De ne aggódj, jut idő arra is, hogy élj (bár a szabadidő attól is függ hanyadéves vagy). A jó időbeosztás az egyik legfontosabb dolog! Szükség van pihenésre, kikapcsolódásra.

Talán én is orvos lennék...

ha:Nem írom Berzsenyi verselemzésre-hogy Istent kerete verseiben..

Ha érettségi vizsgán:a rohadt fontos betonfúrót-az iskola előtt nem akkor járatják(vmi kézenfekvő építkezés-pont vizsga reggel7-9)

Mindegy azóta kezdem megtanulni:mi is pontosan a

RAVIC-ianizmus

és

CRONIN-izmus

köszönöm üdv!