Nálatok egyenlően bánnak a külföldi és magyar hallgatókkal az egyetemen? Tapasztaltatok pozitív/negatív diszkriminációt?

Mi együtt tanulunk a külföldi hallgatókkal (angol nyelven folyik a képzés) és a kezdetektől fogva azt tapasztaljuk, hogy mégis olyan mintha két külön képzésben vennénk részt… A külföldieknek mindent lehet, a külföldieknek mindent megengednek és elnéznek, a külföldieknek mindenben segítenek, a külföldiek után érdeklődnek és szinte lesik minden kívánságukat. Persze, azt én is megértem, hogy nekik nehezebb lehet, mert nem tudnak magyarul vagy, akik még újak és nem tudnak tájékozódni a városban és az egyetemen, új nekik a Neptun stb., nyilván kell nekik segíteni. Viszont nálunk a többség a teljes képzést Magyarországon végzi (szóval nem egy-egy félévre érkeznek ide) és már itt élnek évek óta, vannak barátaik, van Erasmus iroda, vannak mentorhallgatók, már minket is ismernek stb., szóval szerintem azért nem kellene őket állandóan tutujgatni. Ennek ellenére mégis az megy. Most az online óráim legalább 60%-a is abból áll, hogy ülök a gép előtt és nézem és/vagy hallgatom legalább egy órán át, hogy "jajj xy ugye jól vagy?, ugye minden rendben van? és te, xy itt vagy még vagy hazamentél már? remélem minden rendben van, megadom a telefonszámomat és bármiben kell segítség én itt vagyok! XY? Mesélj, mesélj, hogy vagy, annyira hiányzol" ...de igazából eddig is ez volt a rendszer. A külföldiek átléphetik a hiányzást, a külföldieknek nem írják be az elmulasztott beadandókat, a külföldiek kaphatnak magyarázatot, a külföldiek akcentusa elfogadott míg a miénk nem és én személy szerint meg sem tudom számolni, hogy hányszor kaptam olyan választ a kérdésemre, hogy "...igen, de ő külföldi...".

Szóval arra lennék kíváncsi, hogy ez nálatok is ilyen vagy ez csak az én nagy szerencsém? Vagy esetleg, ha valaki külföldön tanul(t) magyarként, akkor arra is kíváncsi vagyok, hogy ő milyen bánásmódban részesül(t)?