Egy lámpalázas, introvertált ember lehet jó pedagógus?

Abszolút. Több “sztár”tanárról is tudom, hogy kifejezetten gátlásos, motyogós, hadarós, introvertált kamasz volt. Kinövi magát az ember, megtalálja a stílusát.

Szerintem igen, mert a lámpaláz leküzdhető, az introvertáltság pedig nem kizáró ok. Sok introvertált ember választ emberekkel kapcsolatos hivatást, pl. egyik ismerősöm HR-es lett, holott gyakran még a barátainak sem vette fel a telefonját. Az introvertált is szereti az embereket, csak több időre van szüksége egyedül.

na, ha ilyen "vénséges vén vagy", akkor az ajánlott könyvet ajánlom - nagyon jó, sok mindent meg lehet belőle érteni a lélekről és a működéséről (Azt hiszem, egyébként rosszul idéztem - rég olvastam- a "görcsösségtől" van ott, de a lámpaláz ecsetelésekor.)

negyvenx éves vagyok és szét tudom magam izgulni minden előadásom előtt. Persze ezzel nem azt mondom, hogy jó pedagógus vagyok, de rosszat nem hallani rólam a diákoktól (csak a hátam mögött :D)

Jó korrepetáló tanár például biztosan lehet belőle. Nem feltétlen kell egy tanárnak 30 fő elé kiállva magyarázni. Nagyobb csoportnál az is gondot okozhat, ha az illető nehezen tanulja meg az arcokat, mert egy iskolai tanárnak nagyon sok gyerek nevét kell pár hét alatt megtanulnia.

Igen. Nálunk az egyetemen a szakunk egyik szerintem legjobb tanára (de amúgy úgy általánosan mindenki nagyon szereti) ilyen, gátlásos, izgul, mászkál ide-oda, köhögcsél, nevet, totál leizzad óra végére stb., szóval látszik rajta. Ő sokszor meg is említi, nagyon jófej, vicces és van öniróniája, így mi is mindig jókat szoktunk nevetni ezeken a beszólásain. Mindig mondja, hogy mennyire alkalmatlan erre a feladatra, a kollégák közül is biztosan örülnének páran ha nem lenne, nekünk is most sajnos el kell viselni, ő nem is tudja hogyan kerülhetett ide stb., de közben meg ő az a tanár, aki a legkorrektebb a diákokkal, aki a legjobban elmagyarázza az anyagot, akinek élvezetesek és jó hangulatúak az órái és érdemes is bejárni. Én nagyon szeretem. Most nem azt mondom, hogy mindenki ilyen és mindenki meg tudja tanulni így kezelni, viszont nem törvényszerű, hogy csak az lehet jó pedagógus, aki úgy áll ki a diákok elé mint valami fellépő és akkor csinálja a showt. Sőt, én jobban szeretem azokat a tanáraimat, akik nem a “showman” típusok, mert ő általában csak magukkal vannak elfoglalva, sztorizgatnak, előadják magukat stb., de hogy a diákokkal mi van, értik-e stb., az már nem érdekli őket.

Egy év alatt elmúlt a lámpalázam egyetemista koromban, pedig az elején még a szemináriumon a dolgozatom felolvasásétól is rettenetesen éreztem magam. Az egy év után tudod, mit csináltam? Jelentkeztem tanárnak az egyetemi felvételi előkészítő tanfolyamra. 20-30 fős csoportoknak kellett órát tartani, a legelső óra után éreztem úgy, hogy IGEN! Ez kell. Aztán mikor ötödévben meg kellett kezdeni a tanítási gyakorlatot, úgy mentem be órákra, hogy még készülnöm se kellett rájuk, mert már 4 éve tanítottam a középiskolai anyagot az előkészítőkön. Én, a besz@ri, szégyenlős introvertált. El is múlt a szégyenlősségem, nyoma sincs azóta.