Az öcsém egyszer leírta a 8-as szorzotáblát és megis tanulta. Míg én felvagyok mentve matekból, annyira hülye vagyok belőle. Ez most hogy van?

Úgy, hogy az emberek nem egyformák. Még a testvérek sem. Hogy ki miből mennyire jó, az rengeteg dolgon múlik. Egyrészt a genetikán is, de mint mondtam, attól, hogy testvérek vagytok, még jócskán különbözik a génkészletetek. Másrészt a környezeti behatásokon is múlik. Igen, sajnos attól is függ, hogy kivel mennyit foglalkoztak kiskorában.

De én azt mondom, hogy mindenki ki tud hozni magából egy optimális teljesítményt. Lehet, hogy nem te leszel a következő matekzseni... de van az életben még irtó sok terület, amin ettől még szuperjó lehetsz. Egyébként meg ahhoz képest, hogy elvileg diszlexiás és diszgráfiás vagy, szebben írsz, mint sok "egészséges" felnőtt.

Egyébként tényleg fura, hogy azok, akik saját beavallásuk szerint gyengék helyesírásból, képesek sokkal kevesebb hibával és jobb fogalmazással leírni egy kérdést, mint azok, akik hűdeodavannak maguktól, és mindenki más hülye...

És igen, a fejlődés ezermegegy dologtól függ, ráadásul ha már születésedkor „úgy voltál beállítva”, azen csak rontott az, hogy nem foglalkoztak veled eleget.

Az emberek többsége éppen hogy túlbecsüli a saját intelligenciáját és képességeit. Velük szemben máris előnyben vagy.

Amúgy alig volt pár helyesírási hiba a kérdésedben, pár téves egybeírás és kész.

Aki itt az oldalon általában diszlexiára hivatkozik, a te írásodhoz képest egy trágyakupacot tesz le az asztalra.

Mindenki más, de nálad lehet pszichikai oka is a gondoknak, ami rossz gyerekkori beidegződés, önmagad alábecsülése és esetlegesen sok dolgot már az elején, első nehézségeknél feladsz, azon az alapon, hogy úgysem fog menni, mert fogyi vagy.

Igazából 16 évesen nem vagy más kis gyerek, ilyen korban már fel kell építeni némi akarást az önerőből talpra állásra.

Ahogy pár lehetetlennek gondolt célt majd elérsz, rá fogsz jönni, hogy nem is vagy olyan fogyi és akkor az önbizalom átsegít majd a többi akadályon is.

Az egyetlen rossz megoldás feladni azon az alapon, hogy nem fog menni.

Csak így tovább.

Biztos, hogy nehezebb dolgod lesz, mint azoknak, akik tálcán kapják a jólétet, de legalább elmondhatod majd, hogy amit elértél, azt nem mások tették a segged alá, mind a te érdemed.

Nekem mondjuk a suli jól ment mindig, inkább azzal volt a gond, hogy apám állatira nem akarta támogatni, mert sértette az egóját, hogy esetleg többre viszem nála.

Anyám részéről megvolt a lelki támogatás, de anyagi nem volt.

Így gyakorlatilag 17 éves koromtól a tanulmányaimat saját keresetből kellett fenntartanom. Kerékpárszerelés és -építés, majd később festés munkák. Egyetem mellett napi 5-6 órán át egyedi airbrush festéseket csináltam, telefonra, motorra, kocsira és azok eladásából éltem.

Elmentem egy ralli-honlaphoz online etap-infó küldőnek a rallifutamokról.

Betonoztam. Haver vállalkozásában üvegbúrákat csiszoltam.

Autót fényeztem.

És mellette a suli, nappalin.

De megérte.

Elmondhatom, hogy megdolgoztam azért, amim van. Sok irányú tapasztalatban, szakismeretben is.