Egyetemisták! Ti hogyan tartjátok fenn a motivációtokat, önbizalmatokat stb. az egyetem alatt?

Én már gimisként is nagyon vártam az egyetemet, nagyon lelkes voltam és mindez még a képzés elején is teljes mértékben megmaradt. Konkrétan imádtam, egy órát sem hagytam ki, mindenre normálisan felkészültem, ahogyan csak tudtam és akkor még azt éreztem, hogy ennek meg is van az eredménye és elismerik a munkámat. Tényleg nagyon szerettem és elterveztem, hogy majd tovább fogok tanulni, szeretnék minél többet foglalkozni ezzel a területtel stb. Az érdeklődésem azért még nem hagyott alább, viszont már megutáltam az egyetemet. Egyáltalán nem érzem igazságosnak az értékelést pl. leginkább a szemináriumok esetében, amikor a tanár az egész félév során semmilyen visszajelzést nem ad, nem kapunk sem jegyet sem semmit (vagy csak nem veszi figyelembe) majd a félév végén kedve szerint ad egy jegyet. Még nem is konkrétan a jegyekről van szó (de bevallom, hogy nekem ez is fontos, mert ez az egyik olyan dolog az életemben, aminek a legjobban tudok örülni és ami boldoggá tesz), csak szimplán az igazságtalanság és a következetlenség zavar. Először még elfogadtam, nem foglalkoztam vele, ha úgy éreztem, hogy többet vagy jobbat érdemeltem volna. Viszont már annyi ilyen eseten vagyok túl, hogy már elegem van belőle és egyre többször megfordul a fejemben, hogy otthagyom az egyetemet.