Karrierváltás dilemma: mi van akkor, ha már megtanultam és csináltam, ami igazán illik hozzám, de megutáltam?

Hát ez szerencse kérdése is. Egyesek már 18 évesen tudják, mások meg csak hiszik, hogy tudják.

Én is így voltam. Én nyelvszakon voltam, mert az érdekelt és meg voltam győződve, hogy műfordító akarok lenni és az leszek. Nekem az segített a pályaváltásban, hogy a különféle diákmunkák rálátát adtak arra, hogy mit szeretek és mit nem. Például pénztároskodni nem szerettem, ami nem is lepett meg, de legalább megtapasztaltam, hogy milyen. De ami meg meglepett az az, hogy az irodai környezetet sem csíptem. Pár hetes diákmunka volt és akkor azt mondtam, hogy hát ez rohadt unalmas meg semmi izgalom nincs benne. Azért a fordítók is irodai környezetben dolgoznak. Persze az is hozzátartozik a váltáshoz, hogy a szakomat sem láttam különösen érdekfeszítőne, vagy akár értelmet sem láttam benne.

Ezzel párhuzamosan meg egyre olyan foglalkozások felé kacsintgattam, amiből a társadalom tényleg nagyon profitál, önzés nélküli segítséget kap, valami olyan, ahol tényleg büszke tudok magamra lenni, hogy tettem valamit.

Na így jött ki az orvosi. Jó pár évvel gimi után. És a vicc az, hogy sosem gondoltam erre a szakmára.

Neked is azt javaslom, hogy tágítsd az érdeklődési körödet. Persze én is csináltam annó ilyen teszteket, de hát mivel a kémiához nem sok közöm volt, nyílván az ilyen "szeretnék laboraóriumban dolgozni" és társai kapásból ki lettek lőve. De mikor meg elkezdtem készülni az érettségire akkor meg előjött belőlem, hogy "basszus hát ez gyönyörű" :D

Szóvak tanács: ha nem akarsz informatikus lenni, akkor válts. Találd ki, hogy milen körülmények közt, milyen beosztásban, mennyire helyhez kötötten akarsz dolgozni. Ezek is fontosak. Nyílván az is számít, hogy mi érdekel, de ne csak ebbők indulj ki, mert a cél szentesíti az eszközt :)