Megesett valakivel, hogy PhD-t tervezett és meggondolta magát?

Igen.

Én is szinte utolsó pillanatban gondoltam meg magam, fel is vettek, de passziváltattam 1 évre, így most 1 évig elódázhatom a végleges döntést, illetve van időm gondolkodni.

Összetett okok vezettek ide, speciális része az, hogy 30 vagyok (később kezdtem az egyetemet), és eddig a szakmámom belül nagyon kevés munkatapasztalatom volt, így féltem, hogy ha pl elvégzem a phd-t, és annak megfelelő állást nem találok, akkor máshova sem tudnának felvenni, mert nincs tapasztalatom...így gondoltam elmegyek dolgozni.

Másrészt: baromi kevés a phd ösztöndíj, amiből megélni nem lehet, ha már nem szüleiddel laksz, és a nyamvadt törvény szerint csak félállást vállalhatsz mellette, és azt is egedélyeztetni kell..más kérdés, pl hogy a mi kutatási területünkön tényleg sok a meló, főleg tavasszal, így nem is tudék kb dolgozni mellette.

Harmadrészt: a cseszekedés az MTA-val is eléggé betett, ugye már nem is MTA, ahova eddig tartoztunk, és kb 1 évig az volt, hogy senki sem tudta mi lesz, szétbontják-e az intézményeket, lesz-e kutatási pénz...legtapasztaltabb, több OTKÁs pályázattal a hátamögött lévő kutatók is azon pörögtek, hogy vajon lesz-e munkájuk 1 hónap múlva...na ez az a bizonytalanság, ami abszolút nem kell. Nem azért tanultam ennyit, hogy aztán egyik napról a másikra megszűnjön a munkahelyem, vagy belekényszerítsenek egy olyan kutatásba, ami nem is érdekel.

Röviden ennyi, neked mi volt az ok, kedves kérdező?

Amúgy még nem adtam fel végleg, hogy kutató legyek, mert szerintem baromi izgi és király dolog, csak hát közben az ember meg is aka élni..