Ti, akik az orvosit családi nyomásra kezdtétek el úgy, hogy sosem akartátok igazán és mindig is más érdeklődi körötök volt, be is fejeztétek az egyetemet?

Nagyon sajnálom hogy ilyen helyzetbe kerültél. Sajnos aki nem önszántából kerül be, a folyamatos szenvedés nem fog segíteni legyőzni ezeket az érzéseket. Sajnos/nem sajnos ez egy olyan szakma, ahol már eleve úgy kell az embernek elkezdenie az egyetemet, hogy csak ennek él, mást nem tud elképzelni.

Családodnak sajnos meg kellene értenie hogy neked nem ez az utad.

Ha szeretnél róla beszélni, írj nyugodtan üzenetet, de semmiképp se tartsd magadban ezeket az érzéseket!

Szia!

Az a gond, hogy az orvosi pálya nem olyan, hogy elvégzed az egyetemet, aztán egy életre pipa. Folyamatos továbbképzéssel jár, életed végéig, és közben természetesen más emberek egészségéért felelsz.

Elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki belső meggyőződés nélkül vállalja ezt a terhet - másfelől pedig másnak sincs joga rád pakolni ezt, még a szüleidnek sem.

Felnőtt ember vagy, állj eléjük, mondd el, hogy megpróbáltad a kedvükért, de ez nem megy. A szenvedésnek semmi értelme. Menj el dolgozni, amíg kitalálod hogy mit szeretnél kezdeni az életeddel, ez ellen nem lehet kifogásuk. Ha pedig derogál nekik az a munka amit érettségivel, de diploma nélkül végeznél, az csak róluk állít ki bizonyítványt, nem rólad.

Ja és szerintem sokáig ne filózz, ugyanis fogynak az államilag finanszírozott féléveid is.

A lényeg, hogy kész döntéssel állj eléjük, ne hagyd győzködni magad, ne gyengülj el. Nem árt, ha pl. konkrétumot is tudsz mondani, hogy pillanatnyilag mit fogsz kezdeni: pl. dolgozni szeretnék, el is küldtem az önéletrajzom néhény helyre. A fizetésemből szívesen hozzájárulok a család költségeihez. Vagy hasonló.

Sok sikert!!

Toxikus szülők.

Hallgass a szívedre!

Az írásodból nekem az jön le, hogy a családod enyhén önző...

Én azt javaslom, hogy még most hagyd ott, míg az elején tartasz, mert egyértelmű, hogy ehhez nem fog megjönni a motivációd meg te magad is mondtad, hogy nem érdekel ez a terület.

Nyilván nem mondom, hogy fordulj a családod ellen, de itt nemcsak a jövőd, hanem a lelki egészséged is a tét, szóval inkább állj a sarkadra és ha veszekedéssel is jár, de mondd meg nekik is, mit szeretnél és lépj az ügy érdekében. Aztán hogy elfogadják-e vagy sem, az ő dolguk. Te felnőtt ember vagy, a TE jövődről van szó. Pár év és teljesen különálló életed lesz, többek között ezért sincs sok közük ahhoz, hogy te mit kezdesz magaddal.