Miért tölt be az irodalom a közoktatásban olyan fontos szerepet?
Miért kötelező tantárgy érettségin az irodalom? Miért annyira fontos, hogy ennyire mélységében tanuljuk, tanítják az irodalmat a közoktatásban? Mi az, ami az embernek, társadalomnak, világnak az irodalom olyan szinten hozzáad, ami ennyire elsőrendű tantárgynak, tudománynak minősíti? 40 éves vagyok, felsőfokú végzettséggel, 15 éve dolgozom, láttam sok mindent, dolgoztam többféle munkakörben, de sehol, a legkisebb mértékben sem tapasztaltam, vált hasznomra, vitt előrébb amit az irodalomról tanultam, tanítottak. De másnak sem akiket ismerek. Senkitől nem hallottam még, hogy igen, az irodalom ebben meg abban hasznomra volt, előrébb vitt, emlékeztem erre meg arra, segített az életben boldogulni.
Ha ilyen sok embernek nincs hasznára valami, nem kell az életéhez, akkor annak nem szabadna akkora súllyal szerepelnie a közoktatásban, mint amennyivel jelenleg bír.
Tanítsák, rendben van, de milyen alapon lehet a matematikával egy szinten egyáltalán említeni? Megkövetelni, hogy tudjuk a költők, írók születési helyét, idejét, műveit, elemezzük, gondolkodjunk a fejükkel? Azért mert írt 100 vagy 1000 verset vagy X regényt? És akkor mivan? Ha nem írta volna akkor is ugyanúgy ment volna tovább az élet. Semmit olyat nem tettek, ami az emberek életét jobbá, könnyebbé, egészségesebbé, fejletebbé tette volna.
válasza:
válasza: válasza:A probléma igazából eléggé bonyolult, így lebontottam több részre:
I.
Miért tölt be nagy szerepet az irodalom a magyar oktatásban?
Azért, mert a 19. században (amikor létrejött a közoktatás) a nemzeti kultúra, a nemzeti művelődés elsajátítása központi követelmény volt, és ezt az irodalom reprezentálja nálunk. "Nyelvében él a nemzet..." A 19. századi nacionalizmus, a nemzeteszme igyekezett létrehozni a közös nemzeti identitást, a közös kulturális alapokat mindenki számára. A magyar nyelv és irodalom ezt szolgálta eredendően.
II.
Sokat változott a közgondolkodás és az értékrend a 21. századra. Egyrészt a Kádár-rendszer munkáskultusza, másrészt az amerikai típusú profitorientált-haszonelvű gondolkodás, harmadrészt pedig a magyar társadalom rossz anyagi helyzete (a létfenntartást biztosító jó fizetés a cél) háttérbe szorította a művelt, kifinomult polgár eszméjét. Eltűnt a klasszikus, kulturált elit és középosztály, a céllá egyre kevésbé a Bildungsbürger (német: Művelt Polgár) az ideál, hanem az ügyes, szemfüles vállalkozó (aki amúgy lehet olyan primitív, mint az állat, lásd: Donald Trump).
A kulturális ismeretek, a humán műveltségnek éppen az a lényege, hogy anyagi értelemben haszontalan. Azaz nem alárendelhető az anyagi előnyszerzésnek. Az önművelés, önfejlesztés, gondolkodás, reflexió, a szép élvezete volna a célja, egy emberibb ("humán") élet, ami nem pusztán a létfenntartásról szól. Egy olyan társadalomban, ahol a kiterjesztett létfenntartás, az anyagi javak felhalmozása és az ennek nyomán felhalmozódó feszültség szórakozással való kieresztése a fő cél, nyilván a műveltség tekintélye zuhanni fog.
Érdekesség, hogy a 19. század második feléig épp a bölcsészetet tartották egyetemesen hasznosnak (mert nevelő, értékátadó funkciója van) és a reál ismereteket hétköznapi emberek számára felesleges szakmai tudásnak.
III.
Az más kérdés, hogy éppen a klasszikus nacionalista háttere miatt rosszul oktatják az irodalmat, a költőket és írókat mint nemzeti hősöket állítják a középpontba a művek és a művekkel való kapcsolatba lépés helyett. Az irodalom elsajátításának szabad, és nem kötött, tananyagszerű tevékenységnek kéne lennie. De emellett a közgondolkodás és az értékrend is sokkalta haszonelvűbb, pénz-orientáltabb lett az elmúlt 100 évben.
Köszönöm az eddigi válaszokat, de még mindig nem kaptam arra választ, hogy miért képvisel ekkora SÚLYT az oktatásban.
Szöveget érteni és értelmezni meg lehet tanulni más tantárgyakból is, nincs az irodalomnak ilyen kizárólagos hatása az agyi fejlődésre.
Nem értem a 19. századi példát sem, hogy honnan indult az egész. Dolgoztak bányában is gyerekek, ma már nem. Az hogy mi volt 200 éve, miért ennyire releváns? Fejlődik minden, egyes dolgok alulértékelődnek vagy éppen megszűnnek, természetes vagy mesterséges folyamat, soha nem lehetett tenni ellene. Valahogyan az irodalom fontossága nem kopott, erre keresem a választ.
Így kérdezem akkor: ének, rajz, biológia, földrajz válaszható tantárgyak egyike érettségin. Egy iró, költő munkássága miért társadalmilag jobban elfogadott, előtérbe helyezett, mint pl egy zeneszerző, festő, szobrász stb.?
Nem az anyagi és haszonszerzésről van szó. Az élet, az emberi lét a Földön elég egzakt módon definiálható, elég fekete-fehér, legalábbis, ami lényeges.
A matematika, fizika, kémia, biológiával kb. mindent lefedek, ami az emberiség boldogulásához KELL és SZÜKSÉGES. Az élelmiszeripar, mezőgazdaság, nehéz és könnyűípar, orvoslás, informatika, építészet. Ezek nélkül senki nem tud létezni, az emberek létéhez szükséges, tehát fontosabbak, mint más tudománynak nevezettek.
Irodalom, ének nélkül, ha nem lenne, szegényebbek lennénk, kétségtelen, kultúra alapvető emberi igény.
De a kérdésem nem is erre irányult.
Arra, hogy miért ennyire fontos? Úgy van beállítva a mai napig, hogy szerencsétlen gyerekeknek meg kell tanulni, mélységében, éveken át, mintha ez annyira elengedhetetlen része lenne az életünknek vagy majd abból meríteni tudnak életük során. Mert ugye azért tanulunk, hogy azt használni tudjuk majd életünk során, különben mi értelme lenne a tanulásnak?
De nem tudnak. Nagyon nagy része soha nem fog tudni, ennek ellenére azt hiszik, hogy ez biztosan annyira fontos, mert a felnőttek, tanítók azt mondják az. Holott nem az.
Csak a pedagógusnak fontos, aki tanítja az irodalmat, amit ő szeret, hogy továbbadja azt általa megtanult tudást, amivel olyan embereket oktat, akiknek 99%-a semmi hasznát nem veszi soha.
Írjon ide valaki, aki az irodalomból olyat merített, amit az élete során saját vagy embertársa, társadalma részére ahol él, hasznosítani tudott, javára szolgált. Magyarán, hogy élt, létezett ezen a Földön, volt értelme. Mert ugye az orvos, az építész, a mezőgazdász, a mérnök, a közgazdász, jogász, kőműves, asztalos, autószerelő hasznos és elengedhetetlen része társadalmunknak, olyat tesznek le az asztalra életük során, ami fontossággal bír.
Mit tesz le egy irodalmár? Azzal foglalkozik egész életében, hogy mások miről írkáltak és elmélkedtek egész életükben? És ezt tanítják gyerekek millióinak éveken át?
válasza:Figyelj, ne abszolutizáld azt, hogy neked mire van szükséged az élethez. Ezt nem szeretem a mai reálos mentalitásban, ezt a végtelen arroganciát, hogy majd én megmondom, mire van szükség meg mi szükséges a boldoguláshoz és mi nem. Ezt mindenki eldönti maga. Rengeteg diáknak a reálhoz nincs érzéke, érdeklődése, nem szereti és az iskolai tananyagot nem is használja. Pont. Nem fogok ezekbe az örök érdeklődési körök és tudományterületek közötti f'szméregetésbe belemenni, mert nincs értelme. Teljesen más univerzumban vagyunk, és ezt te éppen a humán lekezelése miatt nem érted meg. Például egyáltalán nem biztos, hogy mindenki a technikai-civilizációs fejlődést tartja a "boldogulásnak". Nagyon nem kedvelem, mikor ezt magától értetődőnek veszik. És de, ez igenis haszonelvűség, csak absztrahált módon. Az általad említett területek lényegében a létfenntartást szolgálják, csak ezen létfenntartás már nem pusztán annyit jelent, hogy legyen mit enni. De attól még az életfeltételek, a keretek biztosítása a céljuk.
És egyébként a humánosok sokkal jobban tisztelik a reáltudást nagy általánosságban, mint fordítva. Állandóan a mérnökök meg gépészek és technikusok jönnek elő ezzel a hajcihővel.
De egyébként hidd el, minden felmérés szerint a szerencsétlen gyerekek nagy többségének a Thálész-tételen vagy a sinus-cosinus-tangens számolgatásán való szüttyögés több problémát okoz, mint az irodalmi művek elolvasása. És ezeknek a gyerekeknek 90 százaléka ezt soha nem hasznosítja (már csak azért sem, mert a szakmai matek más, mint az iskolai matek). Én elfogadom, hogy te milyen beállítódottságú vagy és mi érdekel, csak ne gyárts belőle ideológiát.
Ez nem érv, hogy fszt méregetünk és ki dönt el és mit, nem erről van szó. Természetesen mindenki eldönti mihez kezd az életével.
De az, hogy olyan tantárgyat tartanak nagyra és magasztolnak mindenféle történelmi és begyepesedett magyarázatokkal, ami nélkül ugyanúgy menne tovább az emberiség, na az a számomra felfoghatatlan. Az emberek azon szűk körének hiányozna csak, akik szeretnek levenni egy könyvet polcról és olvasgatni Radnótit vagy Ady-t, ez NAGYON kis százaléka az embereknek.
Tiszteletet az érdemel a szememben, aki tett valami olyat, amivel előremozdította, jobbá, élhetőbbé tette az életünket.
Hogy vannak oltások, hogy rájöttek a mikroorganizmusok létezésére, betegségek kialakulására, hogyan gyógyítsanak, hogyan építsenek házat a fejünk fölé, hogyan jelenjen meg a képernyőn a betű, ha leütök egy gombot a billentyűzeten, hogyan jussak el biciklivel, autóval, vonattal egyik helyről a másikra, hogyan állítsunk elő növényekből, állatokból élelmiszert...lehetne sorolni órákon át mindent, ami körülvesz bennünket. Ezek egyikéhez sem adott hozzá semmit az irodalom, mégis olyan szinten szerepel az oktatásban, mint a non plusz ultra.
Azért kérdeztem meg itt, hogy nálam műveltebb, kifinomultabb és értelmiségibb emberek talán fel tudnak világosítani miért is olyan nagy szám ez az irodalom. De ezidáig nem kaptam olyan választ, amire azt mondtam volna, hogy oké, értem a miértjét.
A mérleg nyelvével van a bajom, nem a létezésével.
válasza:Az írók-költők, akikből azért van bőven, sokkal inkább hasznosítják az irodalmat az életük során, mint a matekot. Ők ugyanezt elmondhatnák a reál tudományokról. Én ismerek pár ilyen embert, és olyanokat is, akik szerkesztőségben dolgoznak. Ők az irodalomból élnek. Én is foglalkozom (inkább csak hobbi szintnek nevezném) írással, és nekem is íráshoz kapcsolódik a munkám (de nem irodalmi vagy kulturális, hanem gazdasági területen dolgozom).
Nekem mindig is az volt a vágyam, hogy valamilyen módon az íráshoz kapcsolódjon a munkám, még ha ez sok hozzád hasonló embernek furcsa is, vagy kevésbé tekintik munkának.
Szerintem, aki tehetséges és szorgalmas, és tesz érte, az akár reál, akár humán területen sikeres tud lenni. És mindkettőre szükség van.
Azt viszont aláírom, hogy bölcsész szakokon túl sokan végeznek, bár én is ott végeztem. De vannak olyan kreatív munkakörök, amikhez ha nem is kell bölcsész végzettség, előnyös a bölcsész beállítottság. Volt olyan csoporttársam is, aki bölcsészként könyvelő vagy könyvelő asszisztensként helyezkedett el, csupán a nyelvtudásának köszönhetően.
Sok bölcsész beletanul kicsit reálosabb munkákba is, a reálosok viszont a humán tudományokra általában kevésbé fogékonyak, mint fordítva.
Pedig szerintem nagyon hasznos tud lenni, ha az ember bonyolultabb szövegeket is megért, vagy tud értelmezni egy verset.
Azt pedig általános és középiskolában még nem lehet előre tudni, hogy ki, mit fog hasznosítani az életben.
De az irodalmi művek olvasása által kritikai érzékre és gondolkodásra is szert lehet tenni, ami ma elég fontos.
Meg ha a létfenntartáson túl látunk, az embernek alapvető vágya egy idő után az is (habár sajnos nem mindenkinek), hogy ne csak pénzt keressen, hanem bizonyos kérdésekre választ kapjon az élettel kapcsolatban, amihez az is jó, ha mondjuk a Bibliából elolvasott pár oldalt megérti.
válasza:Nem adott hozzá semmit az irodalom? A filmet, amit a TV-ben nézel, a beszédeket, amelyeket hallasz stb. mind irodalmárok írják vagy az irodalmon (is) alapuló foglalkozásokhoz van közük. Arról nem is beszélve, hogy aki aktívan olvas, művelődik, az még mélyebb szellemi termékeket kaphat. Nem mindennek van fizikai megjelenési formája. Az sem véletlen, hogy irodalmi Nobel-díj is van.
Afelé tart a világ, hogy egyre több bölcsészre van szükség, még ha továbbra is túlképzés van belőlük. Egyre szentimentálisabb, érzékenyebbek az emberek. Az etika, a kultúra, a filozófia egyre nagyobb teret kap. Én egy 40+ országban jelen lévő multinál dolgozom, amely másfél éve alapította meg az etikai osztályát, amely az etikus működést felügyeli, elemzi és javaslatokat tesz, hogy hogy lehet igazságosabb a vállalat. Világszerte már kb. 70-en dolgoznak ott, a javuk bölcsész, köztük irodalmárok is.
Az alap felvetést és kérdést értelmezzétek legyetek szívesek. Miért van ennyire erős létjogosultsága még a mai napig?
Holott az irodalmat hasznosítók, tanultak, dolgozók, akik ebből élnek CSAK olyan embereket szolgálnak ki a munkájukkal, akik szabadidejükben, érdeklődési körükből adódóan szintén humán beállítottságúak. Magyarán ez egy plusz amire van igény, de nem olyan mértékben, amiről iskolások tízezreit kellene éveken át gyötörni és még érettségin úgy beszámolni egy 100 éve élt ember munkásságáról, aki csak kedvtelésből írogatott. Mert azt csinálták. 100 éve nem élt meg belőle emlékeim szerint egyik sem, hobbiból írogattak. Olyan munkát kellett végezniük, ami értéket teremtett, hasznos volt a közösségük számára, hogy ne haljon éhen.
De van igény emberek millióinak arra is, hogy tudják a focisták neveit, ki mikor hova igazolt, vagy melyik autóversenyző hány VB-t nyert, melyik rockbanda hány lemezt adott el. Értitek? ez egy szűk rétege a világnak, szórakozás, szabadon választott érdeklődési kör. Van, létezik, jó hogy van.
De mégsem kötelezik az iskolában a gyerekeket arra, hogy keményen seggeljék be a focisták, autóversenyzők, zenészek adatait kívülről, mikor született, kötelezően olvassák el amit életük során elértek.
Ezzel van a baj.
Kezdem én: Környezet és természetvédelemben dolgozok. Mérnöki és természettudományokat tanultam, hasznosnak érzem magam az embertársaim számára, hogy olyan munkát végzek, ami elősegíti, hogy kevésbé fulladjunk meg a sok szemétben, megfelelően tároljuk, hasznosítsuk, termeljünk belőle villamos energiát, vagy öntöző, vízelvezető csatornák révén ne öntse el embertársaim házát a víz, vagy a gazdák szárazság idején tudjanak öntözni, hogy nektek se kerüljön 500Ft-ba egy kiló kenyér. Nem váltom meg a világot a munkámmal, de úgy fekszek le esténként, hogy van értelme amit csinálok.
Semmit nem adott nekem se Radnóti, se Ady se Jókai Mór műveinek beseggelése, elemzése az életemhez, pedig gyerekként azt hittem ez fontos lesz ha már ennyi éven át tanítják és hihetetlenül hangzik de 4-es 5-ös voltam belőle, holott nem szerettem, de meg KELLETT tanulni, ha már ennyire tanítják és érettségiznem is KELLETT belőle, akkor joggal teszem fel a kérdést 40 évesen, hogy miért? De feltettem én már sokmindenkinek, tanítónő anyósomnak is, aki 30 éve tanít humán tantárgyakat, de elég egyszerű asszony szegény, nem tudta a választ.
Kérlek írd le, mivel foglalkozol, mit tudtál az irodalomból tanultakból hasznosítani eddig az életedben. Ne az anyagi haszonra gondolj, hanem meglátásod, tapasztalatod szerint miért volt hasznos és a mai napig miért tartod fontosnak, hogy az irodalom ilyen magas rangot töltsön be a közoktatásban.
Mert amit az utolsó kommentelő írt - nem akarok bántó lenni, de elég mosolyogtató és halvány érv, hogy 70 ember dolgozik egy multinál etikai osztályon..oké, az igen...erről beszélek, az emberek többségének nem tűnne fel ha nem lenne az az osztály, attól még nem lesz meleg kenyér reggel a boltban emberek vagy nem tudsz tankolni az autódba, lehetne sorolni oldalakon át.
Az arányokkal van a baj, ha valamibe sok munkát, tanulást fektetünk, annak legyen eredménye, legyen haszna. A többség számára hasztalan dolgokat tegyük opcionálissá, ne kötelezővé.
válasza:"...attól még nem lesz meleg kenyér reggel a boltban emberek vagy nem tudsz tankolni az autódba, lehetne sorolni oldalakon át."
Ezért nem tudja neked ezt elmagyarázni senki, mert dogmatikus előfeltevés a számodra, hogy az érték, amiből kenyér lesz az asztalon. Ezt hívjuk utilitarizmusnak, haszonelvűségnek. És ezt nem vagy képes felülvizsgálni.
Ugyanis a művészet azok számára, akik szeretik és foglalkoznak, nem puszta szórakozás. A szórakozás arra van, hogy az embert olcsó módon kikapcsolja a mindennapi robot után. A művészetek viszont az önreflexió, a gondolkodás, az elmélyülés eszközei. Ehhez kell egy sajátos beállítódás.
De közelítek reál oldalról, hátha úgy egyszerűbb. Az embernek két agyféltekéje van, ezek közül a bal felel az írásért, olvasásért, számolásért és a konkrét tárgyi dolgok kezelésért. A jobb agyfélteke pedig a totális átfogó szellemi élményekért, a képi gondolkodásért, a mélyebb intuitív üzenetek befogadásáért.
A reál területek olyan embereket csoportosítanak, akik dominánsak bal agyféltekések, emiatt a művészeti tevékenység sokszor kínszenvedés a számukra. A művészeti érdeklődésűek erősen jobb agyféltekések és a totális, átfogó létélményeket, a katartikus élettapasztalatokat és a mély intuíciókat keresik, ezek terepe a művészet.
Tudományosan (!) felvetett hipotézis, hogy a kortárs kultúra irdatlanul bal agyféltekés, pszichológusok szerint ez például az érzelmi intelligencia fejlődésére káros hatással van. A közoktatás is erősen a bal agyféltekére összpontosít (még a művészeti tárgyak oktatása is).
Egy erősen jobb agyféltekés ember számára kevés a "hogyan több húsleves az asztalon" problematika, az ilyen létezés üres, semmitmondó vegetálás a számára, hiába fokozzuk a technika segítségével a végletekig. Az emberek többsége éppen azokat a szabad pillanatokat és tevékenységeket keresi, amik eloldják a létfenntartás kényszeres tevékenységétől. Ezt szolgálják a művészetek.
Megjegyzem, a korábbi kultúrákban ez sokkal kiegyensúlyozottabb volt, gondoljunk Leonardora vagy Michelangelora, akik egyszerre voltak kiváló mérnökök és építészek, valamint festők és költők. A korábbi nevelési eszményekben határozottabban jelen volt a teljességre törekvés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!