Érdemes az egyetemi évek alatt kollégiumban lakni?

Csak ha van ezzel problémád. Nekem sosem volt, így úgy érzem, semmit sem vesztettem, még ráadásul volt is privát szférám

Én mindenképpen kollégiumba szerettem volna menni, mert minden volt kollégista ismerősöm, rokonom imádta és ódákat zengett róla. Én is azt vártam, hogy majd bekerülök a koliba és tök jó lesz, mert lesznek majd szobatársaim, sok más embert is megismerhetek, lesznek kolis programok vagy csak kiülünk beszélgetni a koli elé, együtt főzünk, együtt tanulunk stb., stb. Fel is vettek a kollégiumba, nagyon örültem neki, nagyon vártam és ehhez képest elég nagyot kellett csalódnom. Az én kolim olyan volt mint egy átlag társasház vagy valami elhagyatott kórház, síri csend, üres folyosók. Nem voltak közös programok, de még közös helyiségek sem (csak a mosószoba, de azon mindig ment a vita). A szobatársaimon kívül kb. senkit nem ismertem meg, nem is találkoztam másokkal. Viszont a szobákba is teljesen random osztottak be minket (a szakomról eleve nagyon kevesen voltak kollégisták, de az én kolimban egy sem volt közülünk), így mindig más szakos és évfolyamos egyetemistákkal laktam együtt, akikkel teljesen más volt az időbeosztásunk. Volt akivel jóformán alig találkoztunk, mert kb. csak szerdán volt mindkettőnknek óránk, mindig mindegyikük hazament azonnal az utolsó órája után stb. Szóval én sajnos (mert nekem ez sajnos, én nagyon nem erre vágytam) nem tudtam megtapasztalni azt az igazi kolis hangulatot, amire számítottam, abszolút nincsen semmiféle kolis emlékem vagy élményem, nem tudtam új kapcsolatokat kialakítani stb., mert nagyrészt azzal találkoztam, amit a 2-es ír, hogy sokan csak kényszernek élik meg, nem képesek minimálisan sem alkalmazkodni másokhoz, nem nyitottak stb. Idén nem vettek fel a kollégiumba, így albérletbe fogok menni és abszolút nem örülök neki, mert ennél max. csak rosszabb lesz, de legalább nem lesznek bennem hiú ábrándok. Alapból én abszolút ajánlanám a kollégiumot, mert egy jó koliban, jó közösséggel szerintem szuper lehet, de nekem nagy csalódás volt.

Szerintem teljesen emberfüggő, hogy jól érezned-e magad egy koleszban, vagy nem. Én mindig is introvertált voltam, el sem tudtam volna képzelni, hogy három idegennel lakjak egy szobában. Természetesen, ha nem lett volna más megoldás, mentem volna, de ki tudtam fizetni az albérletet, és oda mentem. Barátom ment koleszba, ő viszont nagyon szereti. Ő eleve kicsit extrovertáltabb, sokkal nyitottabb. Persze, eleinte neki is nehéz volt alkalmazkodni, voltak rosszabb szobatársai (az egyikőjük pl. másoltatott egy haverjának kulcsot a szobájukhoz a többiek engedélye nélkül, plusz eleve tilos is), de a legtöbbel nagyon jól kijön. Náluk azért vannak programok, főleg félév elején és végén, és ő három év után is azt mondja, hogy nem bánta meg. Aztán van olyan barátnőm is, aki beköltözött, de nem igazán jött be neki, gyakorlatilag csak akkor volt bent, ha nagyon muszáj volt, hazament, amint csak tudott, és a lehető legkésőbb ment vissza. Kicsit hosszúra sikerült, de csak azt akartam megmutatni, hogy ahány ember, annyi tapasztalat. :) Ha úgy érzed, hogy kipróbálnád a koleszt, akkor próbáld, ha nem tetszik, az első év után nem muszáj ott maradni. Meg nincs is meghatározva, mennyit kell ott lenned, szóval ha időközben nem tetszik meg, nem muszáj sokat ott lenned.