Most mit csináljak? Hatalmas elkeseredés, bizonytalanság.

Szóval az van, hogy nem akarok főiskolán, egyetemen továbbtanulni. Erre mostanában jöttem rá, hogy napi több órát tanulok, eredménytelenül, mert iszonyat rosszak a jegyeim. Idáig sem voltam biztos benne, hogy sok értelme lenne a felsőoktatásnak, mert úgy voltam vele, jó-jó, elvégzem, de 4-5 évig biztos nem keresek olyan munkát, ami végzettségemhez kapcsolódik, hanem valami szabadabb, lazább, kötetlenebb melókat végeznék. Sosem voltam igazán biztos benne, hogy én ezt akarom. Kitanulni egy szakmát, és egész életemben azt csinálni. Nekem az túl kötött, monoton, én ennél sokkal szabadabb ember vagyok. Nem akarok olyat csinálni, ami még az egyetemen/főiskolán érdekelt, de 3-4 év után nem. Olyat akarok, amit élvezek, ami tükrözi az életem, életformám, és tökéletesen beleillik abba. Olyan ez nálam, mint a színészeknek a színészet. Viszont a szüleim miatt mindenféleképp akartam menni, mert nem akartam szégyenben hagyni őket. De az elmúlt héten tényleg kibuktam, hogy semmi eredménye a tanulásnak, és rájöttem, hogy nem akarom ezt a csalódottságot, stresszt, és nem akarok azért tanulni, ami nem érdekel. Érettségit akarok, majd OKJ-s ( akár többet is) tanfolyamokat elvégezni, nyelveket tanulni, akár külföldre menni, vagy pultosnak, ruházati eladónak, akármi. Nem érdekel a többszázezres diplomás fizetés, különben is, a papír nem garantálja, hogy munka is lesz. Ezt ma elmondtam apának. Sírt, nagyon csalódott volt. Úgy érzem, senkinek gondolna, ha nem lenne diplomám, és ez fáj. Rossz vagyok emiatt? Ez gáz, hogy így gondolom? Úgy érzem, nincs olyan, ami az én vágyaimnak, és nekik, szülőknek is megfelelne, lehetetlenség ezt ötvözni. Mit tehetnék?

18L