Úgy érzem az egyetem teljesen kikészít, mit tegyek?

Tekintsd ezt egy kihívásnak, amit le kell küzdened, illetve nem kell, hanem muszáj. Olyan nincs, hogy feladod. Azt a gondolatot töröld ki a fejedből.

Ha valamit nem értesz, kérj segítséget olyantól, aki érti. Ezen kívül beszélgess a szimpibb évfolyamtársaiddal és próbáljátok egymást támogatni, ez segít lelkiekben. Vizsga előtt ne igyál kávét, mert gondolom a félelemtől így is lesz elég adrenalin benned. Hidd el ha végigkínlódod magad ezen az egészen, a végén nagyon boldog leszel, megkönnyebbülsz és büszke leszel magadra. Sőt mások is büszkék lesznek rád. Később meg ha nem pont ez lesz a munkád, akkor is nagyon jól fog jönni neked az a papír.

Én ugyanezt 4 évig húztam, utána bekerültem a pszichiátriára, utána meg otthagytam az egészet a f.szba pedig már csak 1 év kellett volna, de ha a suli az eszembe jutott, kirázott a hideg. Inkább kerestem melót, ahol f.szán elvagyok :)

Ha már most tudod, hogy nem akarod csinálni egész életedben, minek csinálod? Ez így elég ellentmondásos...

Hová jársz? (Nem mintha számítana, csak lehet, ugyanoda járunk.)

Nem akarlak elkeseríteni, de ez még csak rosszabb lesz. Az első félévben elkövetett hibák, általában a rossz tanulási módszer miatt vannak. (A tárgyak inkább alapozó-jellegűek ilyenkor, a szakmaiak később jönnek.)

Minket mindig azzal hitegettek, hogy az első félév a legnehezebb, utána könnyebb lesz. Én most járok az 5. félévben, pontosabban annak vizsgaidőszakában, és most akadtam ki. Volt már olyan, hogy egy éjszaka alatt rajzoltam újra egy komplett rajzot, aludtam 4 órákat egy hétig, de jött még ennél is rosszabb és kiakadtam. Miután kipityiregtem magam (lány vagyok :D ), megráztam magam, és folytattam tovább. Nem lehet mit csinálni, el kell döntened: vagy végigcsinálod, vagy nem. A "talán itthagyom az egyetemet"-hozzáállás a legrosszabb. Ilyenkor nem is tanulsz teljes gőzzel, nincs is eredménye, és a jövőbeli terveiddel, az esetleges váltással sem foglalkozol, mert még itt vagy az egyetemen.

Szóval döntsd el: maradsz vagy mész. Szerintem rázd meg magad, és futás vissza tanulni. :)

Én pl tavaly kezdtem az egyetemet a BME-n, szintén mérnöknek tanulok. Én is érzem néha ezt, hogy ez nehéz, ide kevés vagyok...stb, de aztán összeszedem magam, sikerülnek a dolgaim, és rájövök, hogy hülyeség ilyenen merengeni. És látom magam körül, hogy a többiek is így vannak ezzel, senkinek se megy minden, mindenkinek vannak nehézségei (talán 1-2 kivételtől eltekintve).

Először ami a legfontosabb, gondold végig, hogy szeretnéd e később ezt csinálni. Nem tudom, hogy milyen szakon vagy, de én ilyenkor mindig arra gondolok, hogy oké, ez nehéz meg minden, de legszívesebben egy laborban tudom elképzelni magam, ha ez az odavezető út, hát legyen... :D

Te is tedd ezt, motiváljon a cél. Ha ez nincs így, akkor rossz helyen vagy, időpocséklás itt tanulnod, hisz egy megkeseredett ember leszel elég könnyen, ha olyan munkád lesz, amit utálsz... Csak azért ne maradj itt, hogy könnyebben kapj így munkát,... mert hiába kapod meg, ha nem fogod szeretni.

Viszont ha átgondolod, és arra jutsz, hogy ez tetszik és szeretnéd, akkor lehet sokféleképpen könnyíteni a tanulást, kérhetsz segítséget a csoporttársaidtól, vagy alapból tanulhattok egy tárgyat együtt valakivel akit kedvelsz, pl minden héten összeültök és gyakoroljátok közösen (én is csináltam ilyet, jó módszer)

Vagy ott vannak a tanárok, nagyon kevés kivételtől eltekintve mindenki tart konzultációt, vagy lehet tőle előadás után/közben kérdezni. Ha valamit látsz évközben, hogy nem megy, csak megkérdezed és kész, valószínűleg szívesen elmondja majd. Vagy ha nagy a gond, akkor tényleg elmész konzultációra, ott több idő van átbeszélni a problémákat.