Hogyan tudnék szorgalmas lenni?

Szia!

Én tökéletesen értem, hogy mit érzel. Ugyanilyen vagyok én is, pedig nekem már nincsenek kötelező olvasmányaim (31 éves vagyok). Szerintem ez gyógyíthatatlan :-)

Mégig sikeresnek mondhatom magam a munkámban (bár két főiskolát abbahagytam :-)). Talán arról van szó, hogy amikor épp lelekesedünk valamiért, akkor nagyobb energiával csináljuk, mint más, következetes és kitartó emberek. Én már megszoktam, és elfogadtam így magam, ezt javaslom neked is.

Persze nyugodtan alakíts ki a nyárra egy napirendet, mire kezdődik a suli, már úgyis a múlté lesz! :-D

Irtózatos lelki erő kell ahhoz, hogy leülj, és tanulj... Tudom magamról, én is egyetemista vagyok, és sokszor nekem is nehezemre esik a tanulás, főleg akkor, ha olyan tárgyról van szó, amit utálok (van egy pár). Viszont amikor már szinte menthetetlennek tűnik a helyzet, akkor hirtelen úgy megugrik az adrenalinszintem, hogy a vizsgára villámgyorsan fel tudom szívni magam. Ez szerintem lelki alkat kérdése. Én is próbálkoztam már a napirendes módszerrel, csak az volt abban a hiba, hogy mindig jött egy irtó fontos és halaszthatatlan megoldandó feladat, hogy-hogy nem éppen akkor, mikor elhatároztam, leülök olvasni a szigorlatra. :P

Most már nem is idegeskedem ilyenek miatt: elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok, és szerintem te is jobban járnál, ha nem lázadnál a természeted ellen. :)

Például segítene, ha alakítanátok egy tanulókört. Ketten-hárman összeültök, együtt tanultok és egymás kérdéseire válaszoltok. Nekem csodákat tett. Azzal is előbbre vagy, ha a homályos pontokat megvilágítják és azzal is, ha te magyarázod el másoknak, amit nem értenek.

Ja, célszerű az ilyet könyvtárba szervezni, mert különben nagy valószínűséggel röhögcsélésbe fajul.

Gondold végig, hogy mi a célod a tanulással... Ha a cél lebeg előtted, és azt nagyon szeretnéd elérni, akkor menni fog, és szerintem ne a jó jegy legyen a célod, hanem az, hogy azzal a tudással te majd fogsz tudni olyasmit kezdeni, amire szükséged van. (de hülye mondat lett ez...)

Legyen valami előtted, ami erőt ad a küzdéshez...

Remekül megfigyelhető ez a jelenség az olyan filmeken, ahol a főhősünket érte valami csapás (pl. megölték a családját), és elhatározza, hogy megbosszulja. Nos ezután felkerekedik, elmegy messzire, esetleg valami legendás mesterhez, akinél megtanul harcolni, éjjel-nappal edz, majd belehal, de a célja miatt végigcsinálja. Aztán egy idő után visszatér és mindenkit lever...

Ajánlom ebben a témában meghallgatásra a Zsolti a béka című számot... :)