Mi történt vagy mi történik az anyanyelvünkkel?

Nem a megszemélyesítéssel van baj, hanem azzal, hogy nem megfelelő jelentésben használjuk a szavakat. Példa erre az, hogy Te megszemélyesítésnek nevezed azt, hogy "ő"-vel utalnak egy tárgyra, holott ez távol van attól, sőt más nyelvben megszokott, hogy esetleg emberre és tárgyra ugyanazt a névmást használjuk. (ahogy fordítva: megtárgyiasításnak nevezhetnéd, ha "az"-zal vagy "ez"zel utalnak egy emberre, holott bizonyos nyelvekben ez teljesen megszokott). A megszemélyesítés egy összetettebb kifejezési mód (pl. a táj levetette őszi kabátját).

Divatnak nem nevezném, mert annyira nem kirívó, szabálynak meg persze baromság volna nevezni, hiszen akkor végképp elterjedt volna (ehhez képest 10 receptből 9-nél biztosan nem látunk ilyet).

Hát ezt, amiről te is azt írod, hogy az ételreceptek írásánál tapasztalható a leginkább, enyhe túlzás "elképesztően otrombának" nevezni. Ez valami tökéletesen marginális dolog a nyelvben. Másrészt, ahogy mások is írták, ez nem megszemélyesítés, harmadrészt a "tőle" szót illetően te tévedsz (mégpedig igen otrombát, mert az "attól" szót használni a helyén borzasztó magyartalan dolog lenne!).

Amúgy ez a használat nem is idegen a nyelvünktől:

Megpendítem hónapok multával

Még egyszer szerelmi lantomat;

Még ez egyszer, egyszer és utószor,

Mert ezentúl hangot ő nem ad.

Szóval szerintem mindez max. modorosságnak nevezhető.