Megbántad, hogy biológusnak tanultál? (Ha igen, ha nem) Miért?

Is-is.

Gyerekkori álmom volt.

De sajnos hatalmas csalódás volt, amikor elkezdtem, sőt csaknem végig.

Nem a biológia vagy a tanulmányok miatt, hanem amiatt, hogy a nálam nyilván talpraesettebb, pofátlanabb és jóval gazdagabb szülőkkel rendelkező csoporttársaim mennyi pluszt kaptak

(sokan mondják az ösztöndíjakat stb, igen, de én kifejezetten szegény családból származom, és az ösztöndíj által le nem fedett részt pl egy külföldi útnak nem tudtuk volna kifizetni. )

Mivel ilyen helyeken nem voltam és a megfelelő HÖK-ös és egyéb emberekkel sem ápoltam jó kapcsolatot, nem kerültem be a "belső körökbe".

Pusztán önerőből viszont, roppant nehéz.

Míg néhányaknak elnézték, ha késve ad le egy jegyzőkönyvet, ha nem akkor írja a ZHt, amikor kell ( persze a példás közösségi és hasonló munkái miatt-értsd:ivászat szervezése stbstb) a "kisembereknek" nem.

Volt jó pár oktató, aki csakazértis megszívatott.. érdekes módon, másik tanárnál 4-es lett a vizsgám, amiből az adott tanárnő 5x meghúzott... mert nem voltam szimpatikus..és ennél a hölgynél 3 egymásra épülő tantárgyam volt.

Így végeztem el 3.9-es ( az ösztöndíj 1.7-től volt, h tudj viszonyítani) átlaggal 6!!! év alatt a 3 évet.

Sajnos, a közösségi életnél előbbre valónak tartottam a tanulást, így nem voltak meg a kapcsolataim és a számomra akkor kifizethetetlen Erasmus és hasonló ösztöndíjak miatt, a gyakorlatom sem volt meg. --> egyetem után utánam nem kapkodtak a helybeli cégek vagy maga az egyetem.

A biológiát, a tanulást és a tudást szeretem, de azt hiszem, a sulival beleválasztottam.

Mondjuk, nem tagadom, az is igaz, hogy 3 félév kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mindenki magasról tesz az engem ért igazságtalanságokra és rajtam kívül senkit nem érdekel a nyomorom.

ez után az első 3 féléves elmaradásaimat pótoltam egy év alatt és a maradék időben befejeztem a sulit.

Szóval, benne voltam én is nyakig abban, hogy az egyetem nemszeretem hely lett ( ami vicces, mert ott, tanulás közben többször szerettem, mint nem).

talán a legnagyobb baj az volt, hogy naiv, 18 éves falusi lánykaként nem voltam felkészülve a darálóra, ami ott rám várt.

Egy másik kérdésre adott válaszomat idézem:

'A biológus egy kutatószak. Teljes egyetemi kiképzést kell szerezni ahhoz, hogy használni lehessen. A BSc csak bevezetés, az MSc már szakma, de igazából PhD kell ahhoz, hogy piacképes tudásod legyen itthon és külföldön is.

Tudni kell angolul, mert ez a szakma angol nyelvű (sok máshoz hasonlóan).

És hát jó egyetemen kell tanulni. Jelenleg az ELTE TTK és a SZIE ÁOTK a legkiemelkedőbb ezen a téren.

Egy jó egyetem attól jó, hogy jó professzorok vannak, akik mellett bele lehet tanulni a dolgokba és a PhD megszerzéséig már össze is gyűlik annyi nemzetközi publikáció ami megalapozza a piacképességet állásoknál, pályázatoknál..."

Sajnos abszolút megértem az előző válaszoló csalódottságát, bár a HÖK-ös körökbe én sem kerültem be, nem is volt rá szükség. Én is halasztottam félévet, mert nem sikerült az egyik szigorlat, meg a kollokviumokat sem mindig egyből raktam le, de nem ez volt a fontos, hanem a kitartás és az, hogy volt egy jó témavezetőm aki mellett sok publikációm született és így könnyen felvettek PhD-zni.

Azt hiszem valójában sem a kapcsolatok, sem az Erasmus, de pláne nem a jegyek és átlagok, hanem szinte kizárólag az impact factoros folyóiratcikkek és idézettségek számítanak itthon is, de főleg külföldön.

Azért én sem a NYME-n tanultam :)

Az ELTE, SZIE, PTE, hármas valamelyikén. ( direkt nem mondom meg, mert....)

Igen, aq BSC bevezetés, de te a szerencsés kivételek egyike vagy. Képzeld el, hogy a sok hülyeség, szándékos szívatás stb miatt az élettől is elmegy a kedved.

Pl az említett tanárnőnél a vizsgafeltétel ZH1-ből 5öst írtam, a második részből is 4-5 környékit- és a betekintéskor ELTŰNT a ZHm ( 4-5 megajánlottas volt) és a végén ott tartottunk, hogy én meg sem írtam a ZH2-t csak bekamuzom, hogy benn voltam... cirka 130 diák tudta volna tanusítani, hogy megírtam. és ez csak 1 csepp volt a tengerben. Kettő ilyen tanár miatt borult az egész BSC-s tanrendem, omlott össze az önbizalmam, mindenem.

Úgy mentem az egyetemre, hogy a doktori fokozat megszerzéséig meg sem állok. és, mire befejeztem a BSC-t, ott tartottam, hogy rá sem bírtam nézni egy jegyzetemre sem. Kihagytam 2 évet és csináltam egy gazdasági BSCt ( 2 év alatt a 3 évet..) és most tartok ott, lenyugodva, megerősödve, hogy ismét lenne kedvem, erőm stb-m folytatni a biológiát.

Csak 25 évesen későnek érzem..

Az impakt faktoros cikkben 100%ig igazad van.- de a publikálásig el is kell jutni, én pedig az addig vezető út nehézségeiről beszéltem.

Szerintem 25 évesen még nem késő folytatni, pláne ha már van két BSc...

MSc-re vannak munka melletti megoldások is, PhD-ra meg különösen. Több olyan ismerősöm van, akik 3-4 gyerek után 10-12 év kihagyással folytatják (kezdik újra) az egyetemet munka mellett simán 40 év felett.