Van itt olyan, aki pszichológiára jár/készül és tudna válaszolni pár kérdésre?

Először alapképzés, majd mester, mesterképzés nélkül nem használható a pszichológus megnevezés. Sőt, manapság a klinikai szakpszichológusi cím megszerzése elengedhetetlen ahhoz, hogy valakiből ténylegesen jó szakember legyen, az plusz 2 év és eléggé gyötrelmesen nehéz.

Elég nehéz szak alapképzésen is, de ha van motiváció és lelkesedés, akkor semmi sem lehetetlen, Én végig dolgoztam az egyetem mellett, kivéve az államvizsgát meg a szakdolgozat megírásának időszakát, ettől függetlenül egészen jó átlagom volt mindig. Persze előny, ha valakit a szülei rendszeresen tudnak támogatni anyagilag, de nem hiszem, hogy ezen múlna leginkább a dolog. Mi nagyon csórók vagyunk, a szüleim egyáltalán nem tudtak támogatni anyagilag az egyetem alatt, mégis sikerült.

Az meg nem gáz, anno a nyelvi előkészítős gimi miatt én is 20 évesen kezdtem az egyetemet, semmit nem jelent.

Arról senki nem tehet hogy a hülyéket is felveszik, már bocsánat, mert tényleg így van. Úgy értem a gyerek nem tehet. CSak abban reménykedem, és ez megint csúnya lesz, hogy rájönnek azok akiknek nem ez a pálya való, hogy jobb ha belekezdenek valami másba. Szorgalommal el lehet jutni akármeddig, aztán hogy kiből mi lesz, az már egy jó kérdés.

Teljesen mindegy hány évesen kezded el, igazából minél idősebb vagy annál jobban elhiszik a páciensek is hogy tudsz segíteni nekik és érett, tapasztalt vagy. Szerencsére mire kikerül az ember és ténylegesen elkezd dolgozni, már nem annyira fiatal, inkább tapasztalatlan.

Alapképzés 3 év, mester 2 év, a klinikai szakpszichológus ahogy én tudom 4 év, de ennek feltétele hogy már dolgoznod kell azzal egy időben. Van fizetős, illetve kevés számú elérhető államilag támogatott is. Azután pedig aki amit szeretne, pszichoterapeuta szakképzés is ha minden igaz 3 év.

Összeadva elég sok, de szerintem megéri.

3 év után viselkedéselemző vagy

5 év után pszichológus végzettséget kapsz

igaz ebben a szakmában is hogy minél tanultabb vagy annál több dolgot tehetsz szoros felügyelet nélkül, de ezzel egyidőben a felelősséged is egyre nagyobb.

Sajnos alapos és eredményes, de közben hosszadalmas, körülményes és elavult a magyar képzés. Franciáknál sincsenek rosszabb pszichológusok, de harminc évesen már magán praxisuk van. És a Sorbonne-on már másod évtől terápiás gyakorlaton vannak.

Nekem sok pszichológiatér (és pszichoterapeuta) és pszichológus barátom van (főleg itthon), bár én szociológiát tanultam. Bár üzletemberként élek, jobbára külföldön.

Hát 40 éves kor előtt a pszichológia/pszichiátria térén magánpraxis álom, utána meg lutri. Utóbbit kivéve ha nagyon tehetséges vagy, vagy keményen megvágod a betegeket/pácienseket.

Hozzáteszem aki ismerősöm jó volt a szakmában amit tervezel, már mind külföldön praktizál, vagy itthon humanitárius, és tervezi, hogy lelépjen.