Mit csináljak ilyenkor? :c

Előre és köszönöm, hogy elolvasod.

Szóval az van, hogy most gimnazista 9.-es vagyok, de nagyon nehezen megy a tanulás. Viszont nagyon úgy érzem, hogy nem az agyamban van a probléma, hanem a külsőségek okozzák a nehézségeket.

Év elején KETTŐ kemény hétig tudtam tanulni, utána feladtam, elveszett minden erőm, kilátástalannak látom a helyzetet, nincs motivációm, és olyan szinten ingadozik a hangulatom, hogy az valami hihetetlen.

(pl vidáman hazaérek, elhatározom hogy most megtanulom a fizikát, erre 10 perc múlva full depressziós hangulatom van, mondogatom magamban hogy minek tanulni, úgyse fog menni, még a kettes se. magamba fordulok és semmihez nincs kedvem)

Egy ideje azzal próbálom nyugtatni magam, hogy a családom tehet róla, mert anyám apám elvált, de ehhez képest falaznom kell mindkettejüknek egymással szembe, satöbbi satöbbi.. De aztán ha elgondolkozok rajta, rengeteg más gyerek van, akinek szintén elváltak a szülei, szar a családi állapota, de mégis végig tudja csinálni a iskolát.

Ettől méginkább szar lesz a hangulatom, és mégjobban elmegy a kedvem az élettől, mert a családom akarom okolni, közben én vagyok a f**z.

Most mondjuk olyan állapotomban vagyok, hogy gondolkozok rajta, hogy előveszem a törit, és elkezdem tanulni, de aztán eszembe jut, ha elővenném és ittlenne előttem a könyvem, túl nehéznek találnám, hogy megtanuljam azt a 20 oldalt a holnapi témazáróra, és inkább hagynám a p**sába. (általánosba is mindig 1 nappal a tz előtt láttam neki az anyagnak, de akkor még jobb volt a helyzet az ismerőseimmel, családdal, satöbbi., és aránylag pozitív gondolkodással meg tudtam tanulni 3-4 óra alatt, az egyébként 1 hónapos anyagot minimum négyesre)

Most viszont még az új tanárok is rátesznek, gyökér osztálytársak (ne értsetek félre, könnyen megy az ismerkedés, meg minden, csak nincs kedvem a sok f**zt elviselni 9 órán keresztül.), még ehhez jönnek az 5-6 óra stresszel teli alvások éjjelente, full fáradtan bemegyek, hallgatom a tanár egyhangú "magyarázását" a semmiről, közben oszt. társak vihognak, üvöltöznek, amitől szétmegy a kib**zott fejem, és felk*rom magam.

5 órától valamivel "jobban" vagyok, egészen addig amíg haza nem érek, és kezdődik az egész elölről.

Szégyellem is magam, ne értsetek félre, nem sajnáltatni akarom magam (még ha kicsit annak is látszik), de egyszerűen képtelen vagyok bármit is tenni ebben a helyzetben a javulásért. Lehet hogy én vagyok gyenge, de attól még így van.

És igen, megint elpazaroltam fél órát, ahelyett, hogy tanultam volna holnapra... felesleges emiatt támadnotok, tényleg nem kibúvót akarok keresni :)

Valaki van/volt ebben a helyzetben, és van ami segít/segített neki?