Ha egy vers szavait átírjuk, de a lényeg ugyanaz marad az szabályellenes?

Dehogyis. A legszabályszerűbb epigonizmus.

Perzseli a napfény a csupasz szik füvét,

Lankadt szöcskék raja rágcsálja szerteszét;

Nem nő már a tarlón sehol új levélke,

Talpalatnyi zöld sincs a tág messzeségbe'.

Néhány szolga búvik kazlak árnyékába,

szunnyad, mintha munka reájok nem várna;

Hajaj, pedig félig, vagy sehogy sem rakva

szénáskocsik állnak erre meg amarra...