Szerintetek az anatómiától való undort le lehet küzdeni?

11.-es vagyok, és régóta orvos szerettem volna lenni, de a testvérem bejutott az orvosi egyetemre, és mesélt az anatómiaintézetről. El (nem) tudom képzelni a szagokat, melyek átjárják a termet, a látványt, hogy egy felnyitott holttest fekszik egy asztalon, akiből folyik a zsír és a formaldehid, valamint azt, hogy bele kell nyúlni és boncolgatni.

Ettől sajnos tavaly elborzadtam, és nem vettem fel a kémiafakultációt, így egy év kimaradt, mert az csak két éves tantárgy, bioszt - ami hároméves - meg alapszinten tanulja minden tizedikes-tizenkettedikes. És beletörődtem abba, hogy a bioszt nem szeretem az etológia és a növénytan miatt (eleinte szerettem, mikor vírusokról tanultunk), és lassan-lassan elhagytam az orvostanhallgatás ötletét, helyette a közgazgazdászt hoztam fel, mert a kémia mellett a matekot és a törit is szeret(t)em. Viszont elkezdtünk bioszon genetikát tanulni, ami egyelőre tetszik, és emiatt visszatértek a régi vágyak. És elgondolkodtam... angolból van felsőfokú nyelvvizsgám, németből középfokú, így a nyelvtanulás nagyjából lezárult, és, ha a nyaramat és a következő évemet különtanárnál kémia- és biosztanulásnak szentelném, akkor talán sikerülne bepótolni a kimaradt évet, és felkészülni az érettségire.

De még mindig tartok egyrészt az egyetem nehézségeitől, másrészt az anatómiától. Szerintetek mennyire elviselhető?