Egy introvertáltabb személyiségű lány nem lehet jó színművésznek/zenésznek?

Rólam van szó...

Mindig is közel álltak hozzám a művészetek. Jelenleg zeneművészetiben tanulok, zongorázom és magánénekelek.

Kisebb koromban sok szavaló-,olvasó-,ének versenyen értem el dobogós helyezéseket.

Jó tanuló vagyok. Így nem kérdés,milyen jellegű pályákat választanék: szívesen lennék színész, operaénekes.

Viszont van egy kis probléma...

Eddig bárkit megkérdeztem,melankolikus temperamentumomra hivatkozva elcsodálkozott az ötleteimen, mert mivel introvertáltabb,visszafogottabb személyiségű vagyok,szeretek dolgokat részletesen elemezni,így mindenki inkább bölcsész alkatnak tart.

Olyannak,aki bár művészettel foglalkozik,inkább elméletben foglalkozik vele,mint gyakorlatban.

Igaz,szerintem ilyen munkákban is helyt tudnék állni,de én ennél jobban szeretem a kihívásokat, és mivel egy társaságban általában nem én vagyok a legvagányabb/legkihívóbb,mindenki azt hiszi,hogy én nem is igénylem azt,hogy bárki figyeljen rám,pedig ellenkezőleg: pont azért,mert eddig nem kaptam sok figyelmet,szeretném végre megmutatni magamat és kiteljesedni abban,amit igazán szeretek.

Imádok szerepelni,bár igaz,3-4 éve még lámpalázas voltam,de ezt már kezdem elhagyni.

Túl vagyok már általános iskolai zaklatásokon is,ami szintén "hozzásegített" ahhoz,hogy visszahúzódjak,de ebből is kezdek kilépni és már csak néhány halvány emlékét őrzöm a fejemben.

Biztos sokan írják majd azt,hogy:"Járjak szakkörökre,tanárokhoz..",de jelenleg is beláthatatlan ideig csak szürke hétköznapok vesznek körül,hiszen így is elég különórára járok és iskolaidőben sincs ez másképp,csak akkor még sűrűbb a program.

Nagyon szeretnék végre kiemelkedni és régóta várok arra,hogy felfedezzen valaki. A szüleim sem nagyon értik meg ezt,mert ők sem ilyen pályára szánnak "a művészetekből nagyon kevesen élnek meg" címkével.

Mit kezdjek magammal?