Szerintetek melyik a jobb megoldás a specializálódásra a felsőoktatásban? (további alternatívákat is javasolhattok)

Elsősorban mérnöki/műszaki vagy tudományos szakokon érdekelne..

Eddigi alternatívák:

- Alapozó tárgyak mellé szakirányos megoldás + esetleges mellékszakirány(ok), ahol

- a Szakirány egy nagyobb tárgycsoportot takar (5-10 tárgy)

- a Mellékszakirány egy kisebb tárgycsoportot takar (3-5 tárgy) - ez teljesen opcionális

- újabb nevén "Specializációk", "Mellékspecializációk"

- csak 1 főszakirány tárgyait kell kötelezően teljesíteni, esetleg még egy mellékszakirányt

- előny: specializáltabb tudás

- hátrány: kisebb rugalmasság,

- Alapozó tárgyak mellé tárgyi sávok

- valahol a fenti szakirány és mellékszakirány közötti tárgycsoportok méretével

- előre definiált sávok közül néhányat (adott számút) kell teljesíteni

- ha valamelyik esetleg nem sikerül, egy másik sávval ki lehet váltani

- előny: nagyobb rugalmasság

- hátrány: kevésbé specializált tudás

- Alapozó tárgyak mellé a hallgató önmagának választja ki az őt érdeklő tárgyakat

- előny: majdnem teljes rugalmassát a képzésben, azt tanulod amit szeretnél

- hátrány: nincs kerete a képzésnek, képzés minősége nehezebben biztosítható

- Nincsenek alapozó tárgyak, csak javasolt tárgyak, melyek közül ha valamelyik nem sikerül kiválthatók más tárgyakkal

- előny: teljes rugalmasság

- hátrány: nehezen átlátható minőségi paraméterek a tárgyak között, bonyolult függőségi gráf