Más is így élte meg a 12. osztályt?

Gyűlöltem a 12. osztályt!

Mindenki a továbbtanuláson nyivákolt, össze voltunk állandóan veszve a szal.avatós ruhákon, kosztümön, a legtöbb tanár kö.csög volt és parázratott minket.

Fujj!

Csak egy tipp: nem az érettségi évében kéne jogsit csinálni, így több időd maradna tanulni.

Én is emelteztem bioszból és kémiából, én más 11.-ben faktokra és magántanárhoz jártam.

És igen, elég nehéz. Nekem kellett az a másfél év a jó eredményű emeltekhez.

Hm. Szerintem az volt a legjobb évem. Mi is sokat veszekedtünk, de ekkor volt a legtöbb élményem. Táncpróbák, ruhapróbák, tablófotózás...

Nyugi, szabadidőd egyetemen se lesz. :D

Én 12.-ben jogsit csináltam, két nyelvi emeltre

készültem, mellette egyesületbe jártam sportolni. És minden percét szerettem az összesnek, hiányoztak is.

Színötös lett mind a bizim mint az érettségim. Szóval nyugi!! :)

Egy elsős egyetemista

Nekem laza volt - igaz akkor még 4. giminek hívták, és a Kádár-rendszerben volt.

Jogsit nem akkor csináltam, csak egyetem első évében.

Sportolni hétvégén szoktam, nem is eredménytelenül, pedig nem voltam edzett. Tájfutás: a sportosabbak nem tájékozódtak jól, illetve a többség inni járt az erdőbe (DSK = diák sportkör), én meg viszonylag józan voltam :)

Fakultáción készültem emelt érettségire (akkori nevén: központi érettségi-felvételi), ár csak fizikából, az 100% lett.Tudtam előre, hogy max pontos lesz, mert az összes létező korábbi felvételi feladatsort megoldottuk fakton. A kémia csak 70%, mert abból nem voltam faktos, csak úgy magamtól készülgettem, illetve voltam az egyetemen egy hetes FEB-táborban. (FEB = felvételi előkészítő bizottság, ez a nem-értelmiségi szülők gyerekeit segítette az egyetemre kerülésben.)

Szalagavatós táncban nem vettem részt, tán nem is volt, nem emlékszem.

Matek ment, törire megpróbáltam tanulni, többször elolvastam a négy könyvet, nem sok eredménnyel, ám végül ötös lett. Ez részben a szerencsének, részben annak köszönhető, hogy jó vagyok szóban, ügyesen terelem a szót :)

Magyarra tanultam, bár végül amit húztam, arról nem sok fogalmam volt (mondjuk abból is ötöst kaptam, mert az írásbelim és a nyelvtan tétel jó lett)

De így visszaemlékezve nem volt túl stresszes, illetve nem emiatt. Hanem szerelmi bánat, életundor, ilyesmi. Aztán jött a "10 hónap Lenti helyrebillenti" sorkatonai szolgálat, és már retrospektíve rögtön sokkal jobbnak tűnt a gimi utolsó éve :)

Én most májusban érettségiztem. Nem tudom, én nem szakadtam meg, pedig én is szalagavatóztam, és a heti két táncpróba mellett még plusz 2 órát edzettem külön, 2 tárgyból emelteztem, februárban kezdtem vezetni, és ugyanakkor felsőfokúztam is. Ez tényleg soknak tűnik, de nem tudom, nekem nem volt az. Az első félévben nem volt semmi gond, akkor még nem készültem kb semennyit, a másodikra viszont besűrűsödtek a dolgok. A végén tényleg, már nagyon keveset aludtam, minden szabad pillanatomban tanultam, de meg is lett az eredménye, felvettek oda, ahova menni akartam. Az érettségik után én azt éreztem, hogy engem átvertek. Hogy ennyit nem lett volna érdemes készülni rá, és hogy már kínosan egyszerűnek találtam néhány tárgyat (az egyik emelt is köztük volt).

Szóval szerintem nem kell ezen ennyit stresszelni. Nyilván tanulni kell, de ha megvan az elhivatottság, akkor meg fogod találni a megoldást. Ha tippek kellenének, tapasztalatok, vagy még más kérdésed van, írj nyugodtan.

Kb ugyanígy vagyok, semmi szabadidőm nincs, az angol tanárom nem ér semmit, semmit nem tanultunk nála 3 év alatt+még most el is megy, szóval fogunk kapni egy tök ismeretlen tanárt, de a tudásom 0, magántanárra meg nincs lehetőségem.

Rettegek a szakmaitól is. Félek, hogy milyen ruhát fognak a lányok választani szalagavatóra/hogy fog rajtam állni, hogy fogok menni magassarkúban, hogy fogom a táncot betanulni, egy szóval mindentől félek, nincs szabadidőm, és már legszívesebben felkötném magamat, pedig még csak egy hetet tudtam le.