Érdemes-e orvosnak készülnöm úgy, ha nem is vagyok annak való?
Gyerekkorom óta orvos szerettem volna lenni, már akkor sem rettentett el az a rengeteg tanulnivaló, a sok évtizednyi belefektetett munka, de egyszerűen csak ebben tudom elképzelni magamat, segíteni szeretnék, meggyógyítani az embereket, másrészt pedig használni az agyamat, a megszerzett tudást (és nálam a minden az emberi test). Ennek ellenére elsőre egy másik szakon kötöttem ki, mert abban a hitben éltem, miszerint nem lennék képes még csak arra sem, hogy felvegyenek az orvosira. Miután rájöttem, hogy én csak orvosként tudom elképzelni magam, így gyorsan otthagytam az első szakomat, egyedül felkészültem az emelt kémia érettségire, ami elég jól sikerült ahhoz, hogy teljesüljön a kisebbik álmom: felvettek az orvosira!
Aztán jöttek a még nagyobb/újabb gondok. Míg gimiben egy szál gondom se volt a tanulással, itt van, és 'sajnos' nem az, hogy túl sok lenne az anyag, nem! Félév közben úgy kellett magamra erőszakolnom a tanulást, és ha nagy nehezen elkezdtem, elég nyögvenyelősen haladtam vele (már ha nem hagytam abba) de ha valami nem volt kötelező, nem tanultam rá. Végül kínkeservesen csak meglett minden tárgyam, már csak kettő maradt. Pont a fizika és a kémia. Január közepe van, és én még most készülgetek a fizika vizsgára (fél hónap alatt csak 10 tételt sikerült megtanulnom, és a minimumkérdéseket!!!) Nem így terveztem, hogy ezt az egy vizsgát tudom le egy vizsgaidőszak alatt (már ha sikerül)..
Nem tudom hova lett az a nagy elhivatottságom, ha egyszer a fejembe vettem valamit, azt véghez is vittem, de most csak kételyekkel vagyok tele. Már rengeteg ismerősömmel beszéltem ezzel kapcsolatban (orvossal is, nem tizenévesekkel), és mind váltig győzköd, hogy jó orvos lennék, de én.. Ráadásul még szégyellem is magam, ahányszor mást hallok arról beszélni, hogy "sajnos nem vettek fel az orvosira stb." én meg itt szerencsétlenkedek.. Nem hiszem, hogy így lenne-e értelme, nem akarnám feladni, de ha nem vagyok képes teljesíteni a követelményeket, úgy is repülni fogok.. És tudom, előre látom, hogy mennyire bánnám, ha úgy dobnának ki az egyetemről, hogy még csak 60%-os energiát se bírtam belefektetni. Áh, inkább befejezem a picsogást.
Nagy pacsi annak, aki ezt végigolvasta. :)
válasza:
válasza:Embereknek az életei fognak múlni rajtad,ha bármilyen hátránya adódna valakinek abból,mert tegyük fel csak kettessel végzed el az orvosit és csak felületes lesz a tudásod és arra rájönnél később,hogy azért is fordulhatott rosszabbra a páciens sorsa,mert te nem voltál pontosan tisztában valamivel amit kellett volna tudnod, az nem hiszem hogy jó érzés lenne. Évek múltával amikor már orvosként dolgozol, sok ember jön és megy és véleményem szerint az orvosoknak a betegek nem is lesznek többek egy egyszeru mértékegységnél az idő haladtával és ez megszokásból.
De nem vagyok orvos,ez csupán a szubjektív véleményem.
válasza: válasza:#3
Te se tudod mennyit kell sz**pni itt néha egy kettesért is. :)) Főleg, hogy kb. minden vizsgánk szóbeli, ami alapból nyilván sokkal rosszabb és nehezebb, mint az írásbeli, és rengeteg múlik a vizsgáztatón is.
Nem mellesleg meg az egyes és kettes között sokkal nagyobb az átmenet, mint mondjuk a kettes és négyes között. A kettes azt jelenti, hogy az adott személynek elegendő a tudása. Nem tudom máshol ez hogy megy, de itt nem adnak ajándékba semmit.
Szóval imádom, mikor jön valaki, aki megmondja, hogy kettessel nem lehetsz soha jó orvos :D
Kérdezőtől bocsi a kirohanásomért. Ha nem az anyagmennyiség, akkor mi az, amiért nyögvenyelősen megy a tanulás?
Nem gondolom amúgy, hogy azért nem lennél orvosnak való, mert nincs kedved tanulni. Érthető, az alapozó tárgyak nem túl érdekesek, ellenben sok a tananyag, és gimi után nehéz is így hirtelen.
válasza:4#
Úgy tudom,hogy a kettes az 60%,azért szerintem van különbség 60% és 80-89% között. Gondolom a követelmény sem véletlenül magas ,mégis csak embereknek az egészségéről van szó.
Egy véleményt írtam le és ezt ki is hangsúlyoztam és úgy gondolom,hogy válaszoltam a kérdésre is szóval nem értem a lepontozást sem,nem trágár vagy lénéző hangnemben fogalmaztam.
Azt sem mondtam,hogy ezért ne lenne majd jó orvos.A jövőben felejteni fog az elsajátított tudásból csak nem mindegy,hogy mennyiből kezd el felejteni.
válasza:Gondolom ez azért van, mert az alapozó tárgyak nem valami érdekesek. Az ember bekerül az egyetemre és azt gondolja, hogy rögtön hihetetlenül érdekes, "orvosos" dolgokat fog tanulni, aztán rájön, hogy még másodév végén sem tud semmit mondani, ha valaki hozzá fordul az egészségügyi problémájával.
Ezen csak úgy tudsz túljutni, hogy ha tudatosítod magadban, hogy ahhoz, hogy később valóban azt tanuld, ami érdekel is, és azt csináld, ahhoz előbb bizony az unalmas részeken túl kell esni.
válasza:#6:
Mint írták előttem, az orvosin a vizsgák 90%-a a szóbeli, ahol a vizsgáztató csak akkor enged át, ha úgy gondolja, hogy az anyagot tisztességesen megtanultad, ezért az a jegy neve, hogy “elégséges”. Négyes-ötöshöz tényleg sokkal többet kell tudni, mint a ketteshez, de nem ez az a plusz tudás, ami miatt jobb vagy rosszabb orvos leszel, vagy emiatt tudsz majd valakit megmenteni.
válasza:Majd írd meg,
milyen lett a vizsga
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!