Kolisok! Hogy gondoltok vissza az egyetemre? Mennyire változtatok meg alatta? Aki visszahúzódóbb, milyen hatással volt rá? L

Én nem mondanám, hogy olyan óriási nagy változás történt volna a korábbiakhoz képest, legalábbis én nem érzem. Persze, azért más mintha a családjával lakna az ember és egy új környezetbe kerülsz, tehát nyilván változik ez-az, alakul a személyiséged is. Viszont azért annyira nem drasztikus, a legtöbb magyar egyetemi koli nem úgy néz ki, mint ahogyan azt amerikai filmekben bemutatják és nem is vagy teljesen magadra utalva.

Az önállóság része tulajdonképpen annyi, hogy magadnak kell intézned a dolgaidat. Például az egyetemen minden döntés rád van bízva, legyen az mondjuk a tárgyfelvétel, a koli jelentkezés, ösztöndíj pályázat vagy szakosodás vagy akármi. Tudod kell, hogy mi vonatkozik rád, értelmezd a kiírásokat és szabályzatokat, oda kell figyelni a határidőkre, a feltételekre, beszerezni a szükséges dokumentumokat stb., stb. Ha pedig bármi kérdésed vagy problémád adódik, akkor azt alapvetően magadnak kell megoldanod. Viszont ez nem azt jelenti, hogy neked rögtön mindent tudni kell, mert kapsz hozzá elég segítséget pl. az egyetemi oldalakon szinte minden információt megtalálni, megtalálod, hogy mivel kihez kell fordulni és ott lesznek az oktatók, a szaktársak és a felsőbb évesek is, akik tapasztalataim szerint mind segítőkészek szoktak lenni. Nem tudom, nálunk a sulis dolgokat gimiben is inkább mi intéztük, a tanárok is inkább velünk kommunikáltak és nem a szüleinkkel, szóval ez nem volt olyan nagy újdonság. Kellett idő, amíg az ember mindent megismer és tudja, hogy mi hogyan működik, mert nyilván az egyetemi rendszer más, de meg lehet szokni. A koli pedig annyit jelent, hogy magadról kell gondoskodnod pl. takarítani, mosni, bevásárolni, főzni stb., illetve egy új városba kerülve fel kell tudnod találnod magad, hogy mi hol van, hogyan jutsz el oda, mit hol lehet elintézni, mit hol lehet kapni és így tovább. Viszont ez megint nem egy lehetetlen feladat, ugyanúgy lehet segítséget kérni bárkitől és azért az internet is sokat tud segíteni (én pl. a mai napig térképpel közlekedem, ha olyan környéken járok, amit nem ismerek). Úgyhogy biztosan lesz változás, nem is kevés és biztosan önállóbb lesz az ember, de talán azért annyira nem drasztikus mértékben.

A szocializáció mondjuk nagyon helyzetfüggő. Én is visszahúzódóbb típus vagyok, nagy társaságban és idegen közegben nem szeretem magamat "szerepeltetni", szóval inkább egy-két ember társaságában érzem jól magam. Ez nem is változott. Lettek új barátaim, voltak akikkel nagyon jóban lettem és már elsőre meg is találtuk a közös hangot, viszont voltak olyanok is, akikkel nem alakult ki semmilyen mélyebb kapcsolat és nem is lettem egy nagy közösségi ember. Viszont a barátaimat kivétel nélkül az egyetemen, közös órákon ismertem meg és nem a koliban. A mi kolink tulajdonképpen olyan, mint egy szimpla társasház és nincsen nagy mozgás, nincsenek közös programok, talán évi egy koli buli és kész. Őszintén szólva még emberekkel is ritkán találkozom az épületben... Az sem mindegy, hogy kivel laksz együtt és ez megint nagyon változó, mert lehet, hogy jóban lesztek és tök jól kijöttök egymással, de ennek az ellenkezője is előfordulhat vagy akár az is, hogy semleges lesz a kapcsolat és csak úgy laktok egymás mellett. Én pl. laktam olyannal, akivel alig láttuk egymást (mert tök más órarendünk volt és szinte sosem voltunk otthon együtt) és laktam baráttal is, ami pedig nagyon nagyon jó élmény volt (szaktársak is voltunk, tudtunk segíteni egymásnak, volt közös témánk, hobbink, szóval tényleg jó volt). Szóval nekem nem elsősorban a koli jelentette a fő szocializálódást (bár lehet, hogy máshol ez más), hanem inkább az egyetem. Én azt tapasztaltam, hogy a többség nagyon közvetlen és nyitott, szóval akár tök idegenek is eldumálgatnak veled meg segítenek és tényleg egy ilyen nagyon laza légkörbe sikerült belecsöppennem. Valahogyan az egyetem, a közös órák, a vizsgák stb., így "összerántják" az embereket. Illetve az egyetemen nálunk már volt több közös program is, amik megint jól össze tudják kovácsolni az embereket. Nagy előnye viszont szerintem az, hogy ez nem egy ilyen szűk közösség, mint pl. egy középiskolás osztály, amiben "illik", jóban lenni mindenkivel, mert össze vagytok zárva, hanem az egyetemen nagyobb tered van és több lehetőséged van arra, hogy megtaláld a saját közeged. Szóval szerintem ez egy nagyon jó tér a barátkozásra, ismerkedésre.

Az első félévet élveztem koliban, jót tett. A másodikra hazamentem... Nem tudok trehány emberekkel együtt élni, akik nincsenek tekintettel arra, ha a másik aludni vagy tanulni akar. Nyitottabb lettem és sokan tudnak segíteni a koliban, ha épp elakad az ember, de én tartósan nem éreztem jónak.

Élménynek jó volt azért. Nagyban függ attól is, milyen szobaközösséget fogsz ki.