Történelem dolgozat kérdése: Bizonyítsd be hogy az első világháború a "tömegek és civilek" háborúja is volt. Gyűjts érveket! Szerintetek, mi a válasz?

"Gyűjts érveket!"

Rajta! Elsőnek ott van mindjárt a törikönyved, ahol ezeket le is írták.

Ez nem segítőkészség kérdése. Hanem hozzáértés és felelősség kérdése.

Azért egy irányt mutatnék.

Addig egy háború úgy zajlott, hogy valamiképpen összejöttek egy alkalmas csatamezőn és csépelték egymást. Akár sokszor, ettől lett háború. A legfőbb tulajdonsága ennek, hogy halottak döntően a katonák voltak. Esetleg néhány rossz helyre tévedt civil.

Itt azonban egy évekig tartó, módszeres és minden pontra kiterjedő háború zajlott. Csatamező volt minden lakott terület is. A korábbiakkal ellentétben a halottak döntő többsége civil volt. Akár akarta kár nem. A katonát behívták. Esetleg kényszerrel. De akkor is felkészült, felkészítették. A civil meg lakott. Odamentek. És semmire nem készítették fel, csak gyilkolták. Mert útban volt.

A 16 éves unokádtól ne kérdezd meg. Nem elég érett a válaszhoz. Nem arról beszéltem, mennyire okos. Hanem, hogy mennyire érett. Ha pedig ez valóban iskolai kérdés, kizárt, hogy a tankönyvben semmi nincs erről. Hogy szó szerint így nincs, azt elhiszem. Ez a kérdés ugyanis az alkalmazásról szól. Arról, mennyire érti meg a tanuló a hallottakat, mennyire tudja alkalmazni a tanultakat új vonatkozásban.

Ha esetleg mégse kapott megfelelő muníciót, azt részlegesen elhiszem. Ebben a lezüllött oktatási rendszerben nem csoda. Vajon, mikor a tanárok éppen ezért tüntettek, megértetted és ott voltál a Kossuth téren? Mert ellenkező esetben csak magadat okolhatod.

Ez a "történelmi probléma" ennyire egyszerű. És ez is csak az alkalmazása az ismereteknek.

Az én fiam 7.-es könyvéből (OFI) kiderül, hogy a hátország is szenvedett s háborútól és hogy sose látott számban gyilkolták egymást a katonák a frontokon.

A kérdést kissé költőire fogalmazták, de szerintem erre gondoltak.

A Kossuth téren azért lett volna jó ott lennie minél több embernek, mert ha így romlik tovább az oktatás színvonala, akkor tényleg lámpással kell majd keresni azokat a gyerekeket, akik egy önálló gondolkodást, következtetést igénylő kérdést meg tudnak / meg mernek válaszolni.

Az öreg pedagógusok nyugdíjba mennek vagy meghalnak, a fiatalok nem jönnek, vagy ha jönnek, pár év után hátat fordítanak az iskolának. Aki marad, a helyettesít, adminisztrál, próbál megfelelni a formai követelményeknek, aztán még egy kicsit adminisztrál és helyettesít. A szabadidejében pedig mellékállásokat vállal, hogy megéljen, hacsak nincs egy jól kereső és nagyvonalú házastársa. Aki ezen kívül még normálisan, a gyerekekre figyelve tanít is, sok esetben néhány év után belefárad, és vagy lelép, vagy onnantól csak arra ügyel, hogy a gyerekek ne öljék meg egymást, időben bekerüljenek a jegyek a Kréta rendszerbe, leadjon minden leadni való papírt határidőre, és az osztályai valamilyen módon elfogadható eredményt produkáljanak a központi méréseken. Vagy legalább ne sokkal gyengébbet, mint a párhuzamos osztályok.

És ez tényleg onnan indul, hogy ha ilyen kevés a fizetés, akkor nem lehet normális munkát követelni, mert a dolgozó feláll, és holnap nem lesz kit beküldeni az osztályokba.