Milyen érveket írhatnék erre a tételmondatra?

Például, hogy a gyereknevelés alapvetően nem társadalmi szintű dolog, hanem leginkább otthon, a családban zajlik, így ez a nagyon alapvető dolog (a névadás) is magánügynek tekinthető.

Az értelmes ember jól átgondolja, hogy milyen nevet ad a gyerekének. Hiszen ezzel fog együtt élni. Bírom Ronaldo-t. De a gyerekemet nem nevezem el Kovács Ronáldónak (nem Kovács vagyok:)). Magánügy, igen. Senki nem mondhatja meg, hogy ne Pistikének hívd a fiadat, hanem Marcikának. Persze megvan, hogy milyen nevek közül választhatsz. Ha meg valami nagyon különlegeset akarsz adni neki, akkor azt az ezzel foglalkozó hatóság jóváhagyja, vagy éppen nem hagyja jóvá (ha annyira durva/sértő vagy idegen, félreérthető, stb).