Nincs meg valakinek Arany János: A rab gólya, Nemes Nagy Ágnes: Nyári éj, József Attila: A hullámok lágy tánca. Című versek elemzése és az utolsó kettőnek az összehasonlítása?

Arany János: A rab gólya

Árva gólya áll magában

Egy teleknek lábjában,

Felrepülne, messze szállna,

Messze, messze,

Tengerekre,

Csakhogy el van metszve szárnya.

Tűnődik, féllábon állván,

El-elúnja egyik lábán,

Váltogatja, cserélgeti,

Abban áll a

Mulatsága.

Ha beléun, újrakezdi.

Szárnya mellé dugta orrát,

Messze nézne, de ha nem lát!

Négy kerítés, négy magas fal:

Jaj, mi haszna!

Bár akarna,

Kőfalon nem látni átal.

Még az égre fölnézhetne,

Arra sincsen semmi kedve:

Szabad gólyák szállnak ottan

Jobb hazába:

De hiába!

Ott maradt ő, elhagyottan.

Várja, várja, mindig várja,

Hogy kinő majd csonka szárnya

S felrepül a magas égig,

Hol a pálya

Nincs elzárva

S a szabadság honja kéklik.

Őszi képet ölt a határ,

Nincsen rajta gólyamadár,

Egy van már csak: ő, az árva,

Mint az a rab,

Ki nem szabad,

Keskeny ketrecébe zárva.

Még a darvak hátra vannak,

Mennek ők is, most akarnak:

Nem nézi, csak hallja őket,

Mert tudja jól,

Ott fenn mi szól,

Ismeri a költözőket.

Megkisérté egyszer-kétszer:

Nem bírná-e szárnya még fel:

Hej, dehogynem bírná szárnya,

Csak ne volna

Hosszú tolla

Oly kegyetlen megkuszálva!

Árva madár, gólyamadár,

Sohase nő ki tollad, ne várd,

Soha többé, fagyos télig:

Mert, ha éppen

Nő is szépen:

Rossz emberek elmetélik!

A hullámok lágy tánca...

A hullámok lágy tánca s odaát

a lombok gyenge lejtése az éjjelt

lassudan hozták s csillagok raját

hívták reszketni az egekre széjjel.

Igy ők. S az érzelmek is csendesen

mozdulnak benn a szívben ringatóan,

emlékezés visszfénye, szerelem

hatalma ring, mint a nagy víz a tóban.

Én nem értem, csak érzem az egészet.

Itt tangót jár a sok lány és fiú,

a sok számító, kedves és hiú.

Mert ez itt egy divatos nyári fürdő.

De némán, hiszen ráér a természet,

a zene mögött zúg az örök erdő.

1936 nyara

A rab gólyához ezt találtam:

A rab gólya (1847): 1847-ben Arany több kísérletet tesz a líraizált kisepika megteremtésére. Közéjük tartozik e verse is. Itt a rab madárnak a költői hagyományból vett allegóriáját a kiszolgáltatottságnak belülről, lélekállapotként való ábrázolásává fejleszti. Lépést tesz a sokjelentésű jelkép megteremtése felé, s későbbi balladáinak statikusabb (líraibb) előzményét teremti meg.

Még ezt találtam:

A rab gólya

Szerző : Arany János

Kiadás kelte: augusztus 28, 2007

A vers (1847) egy szegény gólya madárról szól, akinek el van metszve a szárnya, és már mindjárt itt a tél de hiába, ő nem tud fel repülni s tengerre szállni. Csak áll egyik lábáról a másikra így tölti napjait . A szegény oda van kényszerülve , hogy egy helyben álljon így lett ó a rab gólya.Csak az eget nézhetné fönt de nincs arra sem kedve , mert látja hogy a szabad gólyák szállnak már haza felé, jobb hazába csak ó maradt ott elhagyatottan . Várja , hogy ki nő majd a csonka szárnya és majd akkor ő is fel repül a magas égig , a szabadságba . Már el jött az ősz is , csak egy gólya van még ő , az árva .egy rab ki ketrecbe van zárva . Már hallja a darvakat is , hogy mennek de ő már nem nézi őket . Próbálna fel repülni Ő is de nem sikerül neki , szárnya miatt . Arany a versében a lemondást , érezteti. Lehangolt téma van jelen a kis gólya személyében.