Szent Ambrus Esti ima című versét kell elemeznem, de nem igazán megy. Mi a szerkezete, elemzés, stb?

Előre is köszönöm.:)

Szent Ambrus: Esti ima

Isten, te mindentalkotó,

egek vezére, aki dús

fénnyel ruházod a napot,

álom-malaszttal a vak éjt,

hogy oldott tagjainkat új

munkára eddze a szünet

s fáradt velőnket és borús

aggályainkat oldja föl:

hálát a végzett nap miatt

s imát az éj elé, miként

fogadtuk, hogy majd megsegíts,

mond néked híven himnuszunk.

Te légy, kit szívünk mélye áld

és hangunk harsonája zeng,

kit szomjaz minden tiszta vágy

s imád a józan értelem,

hogy, ha az éjszakák köde

homályba csukja a napot,

a hit ne tudjon ily homályt,

hit világítsa ki az éjt.

Aludni lelkünket ne hagyd;

csupán a bűn aludjon el;

s a hit hűsítse a szüzek

álmának forró gőzeit.

Levetve síkos gondokat

rólad álmodjon mély szívünk;

s föl ne riasszon az irigy

szellem csele: a rémület.

Kérjük a Fiút és Atyát

s a kettejükből áradó

lelket: hatalmas Háromegy,

vedd szárnyad alá, aki kér.