Van itt valaki, aki tud egyperces novellát írni?

pedig tok konnyu

Remeg a kezem, hevesen dobogó szívvel leülök az asztalhoz. Szemek tapadnak rám, mindenki arra vár, hogy még szólaljak, én pedig be akarom bizonyítani magamnak, hogy sikerülni fog. És igen, menni fog, mert elkezdek beszélni. A szavak elkezdenek mondatokká formálódni, ahogy kimondom őket, közben még mindig érzem a szívem dobogását, de tudom, hogy a jövőmért küzdök, ezért zakatoló agyamat arra buzdítom, hogy még több információt zúdítson a szám felé. A vizsgadrukk elkezd enyhülni, ahogy a tanárnő elmosolyodik a feleletem hallatán, talán mégsem lesz ez olyan rossz, hiszen mindent megteszek érte, hogy sikerüljön. Egyszer csak csend lesz, kifogytam a szóból. Fel sem tűnt, hogy minden fontosat elmondtam. A tanárnő bólint, megköszöni, én pedig izzadtságtól ragacsos kezem a ruhámba törlöm és megkönnyebbült sóhajjal elhagyom a termet. Megcsináltam.

Na kérem, 30%, azaz 10 kérdezőből 7 nem olvasott még Örkény István-t! Ejnye-bejnye, pedig középiskolás anyag!