Mennyire jellemző, hogy egy alacsonyabb végzetségűt kinéznek egy iskolából?

Az egyetemi oktató minden hallgatót lenéz. A FOSZK-est, az alap- és mesterképzésest egyaránt: azok csak agyatlan helóták, míg ő, a világ közepe már diplomázott, ő mindenhez is ért. Kétszer.

Nem is érti, miért kell neki ilyen alsóbbrendű létformákkal foglalkoznia azon kívül, hogy ezért (is) kapja a fizetését. Legszívesebben a magánál magasabb rangú oktatókkal smúzolna, hogy mihamarabb legyen demonstrátorból tanársegéd, tanársegédből adjunktus, abból docens, kutatásban tudományos segéd-, majd főmunkatárs: a lényeg, hogy többet keressen, mint előtte és a munkája minél nagyobb részét tolhassa rá a nála alacsonyabb rangú és rendű senkikre, hogy több ideje maradjon konferenciákon a büfében haverkodni és nagyrészt ezek által előrelépni a stabil jó fizetést, illetve évenkénti többszöri, egyetemi kontóra elkövetett külföldi kirándulást (állítólag konferenciának hívják) jelentő állásokba.

2. “Az egyetemi oktató minden hallgatót lenéz.”

Egyetemi oktatóként mondom, hogy ez nincs így. Senkit nem nézünk le, és őszinte tisztelettel vagyunk a diákjaink iránt.

Gyengébb egyetemeken vannak frusztrált alakok valóban. De normális egyetemen az emberek szeretik a diákjaikat.