Mennyiben volt más a 90-es években középiskolás diáknak lenni, mint napjainkban?

97-2001-ig voltam gimnazista, volt már mobiltelefon és internet is.

De az tény, hogy nem uralta még ennyire a mindennapokat, sokkal inkább a személyes kapcsolatokon volt a hangsúly.

A ruhák és frizurák divatosak voltak. Az akkori divatnak megfelelően.

Internet helyett, ha tanuláshoz kellett infó, könyvtárba mentünk.

Vidéki barátokkal, szerelmekkel leveleztünk (levélpapíron, postán küldve).

Suli után vagy tanultunk, vagy moziba, cukrászdába mentünk. Vagy ki a pályára röplabdázni (kézi, foci, kosár, kinek mi jött be)

A ruhák és frizurák divatosak voltak – az akkori divathoz képest. Helyenként még kötelező volt az iskolaköpeny.

Nem volt se internet, se mobiltelefon (‘92-ben érettségiztem). Sokkal kevesebb oktatási anyaghoz volt hozzáférésünk. Rosszabb volt a nyelvoktatás, a nyelvvizsga a legtöbb gyereknek csak álom volt. Számítógépünk (Commodore64, Amiga stb.) volt, azon programoztunk assemblyben. Könyvből.

Suli előtt, közben és után csajoztunk (a csajok meg pasiztak). Volt aki sportolt is, de mivel ugye nem volt internet, ezért a sportokról tájékozódni is nehezebb volt. Azt sportoltuk, ami elénk került.

Minden tekintetben rosszabb körülmények között éltünk, mint ma ti. Becsüljétek meg.

Régebben más volt

A 90-es években mindenki táncolt

És micsoda tánc volt

Adtuk a szépet

Melír a hajban, break

Ez volt a lényeg

Még most sem értem

És jött az este

Egy videó diszkóban partnert keresve

Talpig fessben

Adtuk a szépet

Anyaek (apa 88ban, anya 92ben érettségizett) mindig azt mondtak, sokkal inkább a személyes kapcsolatokon volt a hangsúly. Napközben együtt voltak, délután akit elengedtek az elmehetett, a többiek mentek haza takarítani, dolgozni. Este neha elmentek szórakozni. Mindemellett sokkal jobban ügyeltek a lányok jo hírére, mindig volt kísérőjük, nem engedtek egyedül őket. Gyakran egyedül figyeltek az idősebbek a család fiatalabbjaira míg a felnőttek haza nem jöttek este. Mindent maguknak termeltek meg, nem unatkoztak, mert sosem volt idő arra. Szórakozni osszeultek délután egy bárba, vagy egy büfébe, cukrászdában, vagy sportoltak valahol a városom kívül, biciklivel jártak mindenhova. Leveleztek míg apa a katonaságban volt, fekete fehér képeik voltak. Ha távolabb vagy hosszabb időre akartak menni, szülő beleegyezése kellett. Romantika a a színházban, moziban volt lehetőség, vagy elvinni a hölgyet egy étterembe. Tiszteltek az időseket és ok is a fiatalokat. Más elet volt, de nem annyira, inkább az emberi kapcsolatokban változott sok minden.

“Mindemellett sokkal jobban ügyeltek a lányok jo hírére, mindig volt kísérőjük, nem engedtek egyedül őket.”

Ez az a verzió, amit Neked adtak elő tanító jelleggel. Valójában akkor is ugyanolyanok voltak a lányok, mint ma. :)

#6: pedig van benne igazság. Ha diszkóból nem volt aki hazakísérjen, a barátok sosem engedtek el egyedül. Mindig volt valaki a társaságból, aki mellém csapódott.

Ha szórakozóhelyen valaki rám szállt, mindig volt valaki, aki odajött, nehogy baj legyen.