Hova jártok orvosira, miért szeretitek és miért nem?

Semmelweis, hatodév.

Amit szeretek: nagyon erős elméleti képzés megy az első 2-3 évben, szilárd alapokat biztosít a későbbiekhez. A klinikán, ahova bejárok, jó a csapat, kedvesek az orvosok, szeretik a hallgatókat. Sokszínű a közösség, könnyű barátokra lelni, ahhoz képest, hogy sokat kell tanulni, egész aktív hallgatói élet van. Szeretem a várost, van itt minden, el lehet járkálni enni-inni-szórakozni mindenfelé, jó a tömegközlekedés, éjfél után is simán hazajutok. Könnyű diálmunkát szerezni, viszonylag jól is fizetnek.

Amit nem szeretek: a klinikai tárgyak oktatása általában borzasztó. Sok hallgatóra jut kevés oktató, akiknek ráadásul kisebb gondjuk is nagyobb, mint hogy velünk foglalkozzanak, úgyhogy negyed-ötödévben gyakorlat címén megy a nagycsoportos esti mese, hatodévben pedig az egésznapos faltámasztás, kivéve persze ha elengednek haza szigorlatra tanulni meg szakdolgozatot írni. Évközi gyakorlatokra a legkülönbözőbb helyekre küldhetnek a városban, sokszor sokat kell utazni. Mivel jó nagy az évfolyam, ötöd-hatodévre összezáródhatsz a kis bandáddal, akikkel egy helyre vettél fel mindent, a többi embert, akivel jóban voltál meg alig látod, ha nem tartod velük a kapcsolatot aktívan. Nagyon drága itt minden, főleg a lakhatás, költhetsz horror árakat albérletre, vagy mehetsz 9320-ért kollégiumba (ha felvesznek), ahol van havi egy masszív csőtörés/dugulás, ünnepnapokon fűtés-melegvíz és pár évente egy calicijárvány (igaz én szerettem kollégista lenni, de most már semmi pénzért nem mennék vissza).

Összességében ha újra kéne jelentkeznem, megint ide adnám be minden negatív pont ellenére is, beleszerettem ebbe a helybe és a három másik egyetemre is ugyanígy panaszkodnak az ottaniak.