T szeretnétek hogy szeptemberben újra kinyissanak az iskolák?

Igen.

Két kamaszom van. Nem magára a sulira van szükségük, hanem a személyes találkozásokra. Haverokra, bimbózó szerelmekre, kedvenc tanárokra, viccelődésre a buszon, vitákra a többiekkel... Ezt otthon nem lehet pótolni, és nagy hiànyosságuk lehet, ha most kimarad. Ez a generáció már így is nagyon online éli az életét, és ennek látszik is az eredménye az emberi kapcsolataikon.

Igen. Szeretnék rendes diákéletet élni és nem karantenban tölteni a fiatalságom. Mert ha vírus miatt nincs rendes iskola,akkor bizony karantén van. Ez az egyik. A másik,hogy jobb személyesen tanulni,kémián,fizikán kísérletezni,nyelvórákon szemtől szembe kommunikálni. Igenis hiányzik a rendes osztályközösség,hogy látom a másikat és nem a laptop kijelzőjén a fel-felvillanó profilképeket.

Jó ez a digitális világ,de a személyes kontaktus,a barátok igenis kellenek.

Tanárként írok, talán ez érdekes infó.

Nálunk jól sikerült a digitális oktatás, részemről lehet egy időre ezzel a módszerrel oktatni. Több munka volt vele, több ideig tartott egy 45 perces óra a csoportbontások miatt. DE! Mielőtt mindenki lehurrog: pontosan tudom, milyen terhet jelent ez a gazdaságnak, családoknak, hadd ne soroljam! Én nagyobb diákokat tanítok (7-től felfelé, plusz egyetemen is), velük könnyebb digitálisan. Az alsós már más...

Tehát részemről jöhet a digitális oktatás, ha annak megvan a maga szükségessége. Nálunk a családban a szüleim veszélyeztetett csoportba tartoznak, és őszintén felháborított, amikor a szülők betegen hozták a gyerekeiket a karantén végén a suliba. (Nálunk ovi is van, alsó is.) Megérteném, ha a kivett szabadságok miatt hozta volna (volt 1(!) ilyen eset), de a dühítő az, h aki hozta, az rendre otthon lévő anyuka volt...

Mindenkép szeretném. Nagyon várom már, hogy végre sulis közösségbe mehessek, hiányoznak a tanárok, osztálytársak, meg úgy maga a sulis élet. Emellett online oktatásban nem lehet rendesen tanulni, kész katasztrófa volt a tanároknak és a diákoknak egyaránt. Baromi nehéz volt érettségire készülni, sokszor nekünk kellett még órákat utána nézni az anyagnak mire (talán) megértettem és el tudtam magyarázni a többieknek, mert rendes magyarázatot nem sokszor kaptunk ám...

Emellett a kisgyerekes szülők sem tudják folyton hova tenni a gyerekeket, nem maradhatnak folyton otthon velük, ráadádul rengeteget kell foglalkozni és segíteni a házikban (mert értitek, a szülőknek munka után lenne más dolguk is, mint egész délután a gép előtt ülni a gyerekkel).

Saját példát hozva, ötödikes tesóm már hónapok óta nem ment sehova, szétunja már magát itthon, menne ő is suliba, ráadásul vele a tanulás kifejezetten katasztrófa volt. A tanárai irdatlan mennyiségű házit adtak (de komolyan, legalább háromszor annyit, mint alapból kapnának), sokszor nem abból volt dolgozat mint amit beígért a tanár, és ha hárman ültünk le segíteni neki, jóesetben akkor is csak hármast kapott. Öcsém pedig képtelen otthon tanulni, mert ő úgy tanulja meg a magyart, törit, stb., hogy hallja az anyagot és nem csak leírja a vázlatot a tanár.

Tanárok szemszögéből nézve sem volt egyszerű (legalábbis az én tanáraim felől...). Sok tanárom nem igazán ért a gépekhez, egyik tanár ismerősünknek pedig úgy megromlott a szeme a sok monitorbámulástól, hogy megállás nélkül folyik a könnye.

Oké, hogy vírushelyzet, de nekem rendesen elegem lett az online oktatásból.

Igen szeretném.

Mérnökhallgató vagyok és nem ártana a gyakorlati tudás, persze vannak azok a tárgyak, amik tölteléktárgyak és nem kell hozzá semmilyen gyakorlat az persze elmegy, de vannak azok a tárgyak, ahol elengedhetetlen lenne megismerkednünk a mérőműszerekkel, szóval én nem bánnám, ha rendes oktatás lenne, vagy legalább azok a tárgyak, amik laborosok azok mennének benn az egyetemen.

Általános iskolás gyerek szülőjeként nagyon szeretném. Ahogy feljebb írták, a személyiségfejlődés szempontjából nagyon fontos korban maradna ki a szocializáció, ezen kívül az így leadott tudás nem említhető egy napon a normális körülmények közöttivel.

Plusz a mindenkire rakódó többlet munka, stressz sem hiányzik megint. Fogalmam sincs, ha megint a távoktatás mellett döntenek, mi lesz a metodika, de az a gyanúm, hogy megint a tanárok és a szülők oldják meg ahogy tudják, miközben a KLIK totálisan magukra hagyja majd őket, aztán félévkor megint verik a mellüket, mekkora siker volt.

Szerintem is szükséges, ahogy az előttem szólók írtál, sok szempontból fontos. Megfelelő óvintézkedések mellett gond nélkül indítható az oktatás.

22/F