Egyetemisták! Nektek is volt olyan időszakotok, amikor besokalltatok, és majdnem otthagytátok a sulit?

Huhuu, de meg mennyi! Fel evet passzivaltattam is, mert csusztam, es nagyon elvesztettem a motivaciomat, de elmentem dolgozni, lenyugodtam, es folytattam. Nagyon szeretem a szakomat, de szorgalmi idoszak is csak a tanulasrol szol, es ezt soknak ereztem ugy, hogy gyakorlatilag egesz eletemben csak tanultam, kozepsuli utan is rogton egyetemre mentem. Nagyon jot tett az a szunet, orulok neki, hogy igy alakult. Termeszetesen minden vizsgaidoszakban erosen emlekeztetnem kell magam a celomra, hogy miert is tanulok, de nekem bevalt, igy konnyebb atugorni az akadalyokat, hogy tudom a mierteket.

Én most vagyok alapképzésen másodikos, olyan még eddig nem volt hogy elgondolkoztam az egyetem otthagyásán, de olyan hogy a tanároktól, szaktársaimtól, kollégiumi szobatársamtól besokaltam olyan volt elég sokszor, még az volt a jó hogy kb. minden hétvégén elment haza a szobatársam így addig kidühöngtem magam bár nehéz volt mutatni felé hogy már a F@szom ki van vele.

Nem, mert én szerettem volna megtanulni a szakmát, és elfogadtam, hogy az egyetem nem teljesen erről szól.

Volt, van. Megoldás: türelem, legyél türelmes az egyetem baromságaihoz is, magadhoz is. Idő. Hagyj időt, hátha lenyugszol. Ha akarod a diplomát, akkor csak a végét lásd, csak azt engedd a gondolataidba. Az addig vezető utat ne dramatizáld, hanem mindig csak a következő tennivalóra koncentrálj lépésről-lépésre, robotszerűen. Nekem most csak így megy. Várom, hogy visszajöjjön a lelkesedésem. A szakot szeretem, de az egyetemet nem, a várost sem, meg főleg a szervezést, pl. ahogy az egész órarendet kitalálták. Nehezen tudom magam túltenni rajta. Ha a szakot nem szeretném, már otthagytam volna. Most egyre többet kell tanulni, közben Covid és egyéb betegségek a családban, pénzügyi gondok stb, szóval nem tudok eleget tanulni. Csak át akarok menni a vizsgákon, teszteken. Nálunk még jelenléti van, ezt is utálom most.

Igen nekem volt amikor az egyik tárgyból kétszer nem sikerült a vizsga.

Én most vagyok első éves, és igen, már volt. Nem kellett hozzá bukás, vagy rosszul sikerült zh sem. Szerintem ez normális, jobb esetben pedig túl lehet ezeken lendülni.

Nekem most van... Ötödik félévemben vagyok egy hat féléves szakon, tehát már itt vagyok a "finishben", de lassan már ez sem vigasztal. Én mindig tipikus "jó diák" voltam, szorgalmas, pontos és szerettem is tanulni, az egyetemen sem volt ez másképp. Az összes órámra bejártam, mindig mindent igyekeztem a legjobb tudásom szerint megcsinálni, az összes tárgyam sikerült és négyes-ötös jegyeim voltak. Most viszont full meg vagyok zuhanva. Egyrészt azt érzem, hogy már nem vagyok képes erre és belefáradtam vagy kiégtem, kicsit feleslegesnek és értelmetlennek is látom ezt a sok erőfeszítést. Elég sokat követelnek tőlünk, de a tanárok részéről nem érzem az "akarást" (szóval csomóan nem csinálnak semmit, sok órán nem csinálunk semmit, késnek mindennel, elfelejtenek mindent és mindig mindent nekünk kell megoldani és nyilván mindig mindenért mi vagyunk a hibásak... pl. most is egyik nap fél 10-kor kaptuk meg az anyagot az aznap 10-kor kezdődő óránkra, de valamikor ki sem küldik), ért pár igazságtalanság is és már a személyes motivációm is megingott. Ehhez pedig még a vírushelyzet is hozzátársul. Nekem a tavaszi félév idején is nehéz volt a távoktatás, de most még rosszabbnak érzem és nagyon nehéz ezzel együtt élni (több a feladat, több a stressz, de közben az ember pszichésen és érzelmileg tönkremegy, legalábbis engem ez a bezártság-elszigetelődés-magány-ülök a gép előtt egész nap stb. nagyon megvisel).