Egy doktori iskola hogy néz ki pontosan?

Az első két évben rendes tanórák és vizsgák vannak. A második két év pedig egyéni kutatási projekt és disszertáció-írás.

Az első válaszoló által említett felvételi vizsga csak az első nagy akadály, és van doktori iskola, ahova annyira azért nem nehéz bekerülni. A hallgatókból ugyanis bevétele van az egyetemnek, így a keretszámok nem annyira szűkek, hogy csak a kivételes tehetségeket vegyék fel. Az igazán nagy akadály az, hogy a doktori fokozat elnyeréséhez nem elég az összes vizsgát letenni, valamint a disszertációt megírni és megvédeni. (Bár ez sem kis munka.) Publikációs követelmények is léteznek, s ezek némely doktori iskolákban annyira magasak, hogy gyakorlatilag tömeges jelenséggé vált, hogy embereket pusztán emiatt nem avatnak végül doktorrá. Borzasztó nehéz például nemzetközileg elismert szaklapokban cikkeket publikálni, sokkal nehezebb, mint a doktori iskola többi követelménye. Ehhez ugyanis általában valami nagyon minőségi kutatást kell produkálni, középszerű kutatási eredményekkel hiába kopogtatsz ilyen lapoknál, visszadobnak. Ez az igazi vízválasztó, ez az, ami miatt a legtöbben elbuknak és nem kapnak doktorit a végén. Az egyetemet, miután kifizetted a 4 év tandíját, már abszolút nem érdekli, hogy a végén nem kapsz fokozatot. Vannak doktori iskolák, ahol a beiratkozóknak a harmada sem kap végül doktorit, s ennek a publikációs követelmények magas mivolta a legfőbb oka.

Nagyon különbözőek. Van, ahol szerződés zárja ki, hogy főállást vállalj mellette, de van, ahol be kell járnod és amiatt nem megoldható mellette a munka.

Az ösztöndíjas képzéseken tárgyakat is kell teljesítened az első két évben, ez is általában jelenlétet igényel...

Én is mostanában szeretnék jelentkezni, de egyelőre meg vagyok lőve még úgy is, hogy otthonról dolgozom és ezáltal nagyobb mértékű rugalmasságot engedhetek meg magamnak.

Meg ugye van a nem teljes munkaidős képzés egyéni felkészüléssel, de ahhoz meg nekem kellene megoldanom a kutatást is, az egyetem segítsége nélkül, azt meg fogalmam sincs, hogyan csinálnám, sem a korábbi, sem az aktuális munkahelyem nem tud erre lehetőséget biztosítani és van is témám, amihez ragaszkodom.

Akinek van tapasztalata olyan, természettudományi vagy informatikai doktori iskolával, ahol tudott vállalni főállást mellette, az ossza meg velem, jól jönne ilyen infó nekem is. :)

#4

Van már publikációm, azt sem főállásban végzett kutatásból írtam.

Ösztöndíjat meg nem kapok annyit, hogy fenn is tudjam magam tartani. Havi 150 000 ftos ösztöndíjból nem tudom ellátni az anyagi kötelességeimet. És mivel a szakmámhoz nem kifejezetten kell a doktori végzettség, nem szeretnék hatalmas lyukat az önéletrajzomban azért, mert nem tudok egy képzést megélhetési problémák nélkül vállalni.

Bár az alapján, amit külföldön tanuló ismerősöktől, barátoktól hallok, valószínűleg nem idehaza fogok doktorálni. Nekik nincsenek ilyen logisztikai problémáik úgy sem, hogy nem tartja el őket senki. Nemcsak időben számít főállásnak, amit csinálnak, hanem konkrétan az egyetem alkalmazottai, bejelentett munkahellyel, amiből a járulékaik is mennek, rendes bérrel. Nem fogok nélkülözni meg éhezni azért, hogy dr legyek, főleg nem 6 év egyetem után, ha egy mód van rá.

#5: A gond az, hogy a doktori iskolákban előírják, hogy milyen nemzetközi elismertségű szaklapokban kell publikálnod a fokozathoz. (Általában impakt faktor formájában vagy más, számszerűsített formában.) Nem fogadnak el ám akármilyen publikációkat. És végül is jogos: vannak minden tudományterületen olyan lapok, hazaiak és külföldiek is, ahol gyakorlatilag minden épképláb írás megjelenhet. Ezek a lapok csupán arra valók, hogy középszerű egyetemi oktatók, akiknek nincs egy eredeti gondolatuk sem már 20 éve, a publikációs listájukat hízlalják, s így a "kutatási tevékenységük" a rektor felé ki legyen pipálva. Az ilyen publikációk a doktori szempontjából fabatkát sem érnek.

Arra gondolj, hogy egy tudományterületen tipikusan van mondjuk legfeljebb 1000 olyan, elismert nemzetközi folyóirat, amiben publikálni a doktori fokozat odaítélése szempontjából számít is valamit. Vegyük azt, hogy ezek mindegyikében megjelenik mondjuk évente átlagosan 100 publikáció (ami szerintem felső becslés). Eszerint nagyságrendileg a 10000 legjobb publikáció közé kell bekerülnöd az adott évben a tudományterületeden, hogy publikálni tudj. Ezt vesd össze azzal, hogy a világon több, mint 20000 egyetem van. Még ha ezeknek csak tizedében van a tudományterületeden jó minőségű doktori iskola, ami szerintem alsó becslés, akkor is évente és doktori iskolánként átlagosan 5 hallgató tud csak publikálni nemzetközileg elismert szaklapban! Ehhez képest a hazai egyetemeken tipikusan 15-30 fős évenkénti keretszámban vesznek fel a tudományterületi doktori iskolákba hallgatókat. Az egyetemek ezzel az ellentmondással tökéletesen tisztában vannak, mégis veszik fel a hallgatókat nagy számban, mert kell a pénz, a bevétel. A doktoranduszoktól beszedik a tandíjat, vagy az állami támogatást, és nem érdekli őket, hogy nagy részük végül nem jut fokozathoz. Etikátlan dolog, de ez folyik. Azon az egyetemen, ahol engem doktorrá avattak, évente kétszer van avatás, és azon az avatáson 80 körül volt a doktorrá avatottak száma (az összes karon együttvéve), azaz évente nagyjából 160-an doktorálnak, miközben felvesznek kb. évente 500 új doktorandusz hallgatót! Erről a kőkemény tényről persze nem szól a fáma, amikor a jelentkezőket verbuválják.

#8 voltam, s csak a mondanivalóm alátámasztásául mindenki figyelmébe ajánlom a Debreceni Egyetem Földtudományi Doktori Iskolájának tényszerű adatait (amelyet véletlenszerűen választottam). Aki doktorira vágyik, annak érdemes tanulmányoznia az alábbi linket, mert a tények magukért beszélnek az esélyeket illetően:

[link]