Szeretnék véleményeket/tapasztalatokat kérni Waldorf és hagyományos isolarendszerről? Nem tudom hova irassam a gyereket. Annyi pro és kontra van.

Szia! Ha itt a keresőben beírod a Waldorf szót, rengeteg ezzel kapcsolatos eszmecserét találsz – főleg a gyerekvállalás témakörben.

Összefoglalom azért a véleményemet, hátha segít. Mivel a tesómék gyerekei waldorfosak, a sajátom pedig hagyományos suliba jár, belelátok mindkét rendszerbe. Magam is sokat tipródtam az óvoda- és iskolaválasztás idején, hová írassam a gyereket.

Szerintem a választást alapvetően meghatározza a családotok beállítottsága, a gyereketek személyisége. A Waldorf-rendszer nekem nagyon szimpatikus, mert gyerekközpontú, és a hagyományosnál jóval hatékonyabban tud benne megvalósulni a gyerekek differenciált nevelése. Lassabban, az életkori sajátosságokat, a gyerekek érdeklődését figyelembe véve tanulnak, egy osztálytanító viszi végig őket 8 éven át, ami lehetővé teszi, hogy igazán megismerje a gyerekeket. Élményszerűen tanulnak az ilyen iskolákban, látják, csinálják, „eltáncolják” stb. a dolgokat.

Emellett a szülők közt is közvetlenebb, szorosabb a kapcsolat, hiszen sokkal több közös tevékenységben vesznek részt az iskola takarításától kezdve a farsangig. Mivel a Waldorf intézmények családokat vesznek fel, nem csupán gyereket, érthető, hogy hasonlóbb értékrenddel bíró, a mindennapi életben, a gyereknevlés terén is hasonló elveket valló családok kerülnek itt össze.

A hagyományos sulik között is nagy különbségek vannak, de én úgy látom, főképp a tanító személye számít. Persze a gyerekedet te ismered, te látod, milyen hajlama, képességei vannak, így válogathatsz pl. a sporttagozatot, ének-zenét, nyelvtagozatot stb. ajánló „sima” sulik közül. De ezeken belül tényleg óriási különbség lehet az egyes tanítók hozzáállásában. Az viszont tény, hogy a hagyományos sulikban frontális oktatás folyik, a tanító egy autokrata személy, aki „leadja” az anyagot a gyerekeknek (mondhatni, „ő tudja a tutit”), míg a Waldorfban a tanulás sokkal inkább egy felfedezés, a tanító terelget, segít, de meghagyja a „rácsodálkozás élményét” a gyerekeknek.

Felmerülhet a kérdés, mi miért nem a Waldorf-iskolákat választottuk, ha ilyen pozitív a véleményem róluk. Hangsúlyozom, ez a magánvéleményem, nem kell érte rámvetnie magát senkinek. :)

Több szempont alapján döntöttünk:

– nem értünk maradéktalanul egyet a waldorfos irányzattal, pl. nincs ugyan tévénk, de filmeket szoktunk nézni a gyerekkel, csokit szokott kapni a Mikulástól (nem csak magokat és gyümölcsöket textilzsákocskában), azt gondolom, hogy ha egy iskoláért fizetni kell, akkor legyen meghatározva az összeg, mert úgy látom, ha ki lehet bújni a fizetési kötelezettség alól, akkor azt vannak, akik meg is teszik, így a többiek állják ennek a költségeit, amit nem gondolok fairnek, az általam ismert waldorfos szülők kedvesek, aranyosak, de a legtöbbjük olyan „tejbetök”-típus;…

– nem szeretném teljesen burokban nevelni a gyerekemet, bár egyetértek azzal, hogy maradjon gyerek, amíg lehet, de találkoznia kell különféle emberekkel ahhoz, hogy ne legyen teljesen naív majd felnőttként,

– sajnos nem tudjuk megoldani, hogy délután 1-kor elhozzuk a gyereket a kilométerekre lévő suliból minden nap (mifelénk csak ebéd utánig vannak a Waldorf-sulikban);

– az iskola távolsága (nem akartunk naponta órákat autózni, úgy gondolom, jobb, ha gyalog is lesétálhatunk a suliba).

Végül nem a körzetes, de állami iskolába írattuk a gyerekünket, és bár az első év merő borzalom volt, utána rendeződött a helyzet, a tanítónők normálisak, és ami még nagyon fontos: a szülők többsége is. Én azt ajánlanám neked, hogy próbálj ismerkedni szülőkkel az iskolából, mert nagyon sokat elárul az ő beállítottságok arról, hogy milyen lehet a gyerekük. Ha találsz olyan sulit, ahová számodra szimpatikus emberek járatják a gyereküket, az már fél siker.