Szerintetek van abban ráció, hogy egy orvostanhallgató (nem első évben nyilván, de mondjuk ötöd vagy hatod évben) elkezdje az egyetem mellett levelezőn a jogot, ha műhibaperekkel foglalkozó ügyvéd szeretne lenni?

Ha érdekel, elmondom. A műhibaperek 90%-a olyan, ahol az orvos a legnagyobb gonddal jár el, és mégis beperelik. Ma már nagy divat az orvost okolni, ha valaki kórházban hal meg, mert az embereknek nehéz elfogadniuk azt, hogy hiába tesz meg sokszor minden tőle telhetőt a személyzet, sajnos van, hogy még az is kevés. Itt a GyK-n is láttam már olyan kérdéseket, ahol az orvost akarták perelni olyanok, akiknek meghalt valakijük, leírták pontosan az esetet, és nyilvánvaló volt, hogy az orvos mindent megtett. Orvosnak max. olyan műhibaperes ügyvéd megy, aki az orvosokat védi, sosem, a beteget. De az ügyvéd szakértelmén nem sok múlik akkor sem. Mert igazából ott is a bíró dönt, aki meg nem ért az orvostudományhoz, ez az ítéleten sokszor meg is látszik.

A műhibaperek úgy működnek, hogy a vádlóügyvéd elővesz 10 szakkönyvet, mindben megnézi az adott témát, mind a 10 kicsit mást javasol. Majd felhozza azt az egyet, amelyikben leginkább nem azt írják, mint amit az aktuális ügyben az orvos csinált. Ehhez nem kell orvosit végzni. Aztán jönnek a védelem szakértői, akik felhozzák a 9 másik könyv közül azt, amelyik azt az eljárást javasolja, amit az orvos választott. Utána a vádóügyvéd azt mondja, hogy persze, természetes, hogy védik egymást, "de ugye kérem itt le van írva, hogy nem azt kell csinálni". Az egész egy komolytalan színház. A bíró meg dönt valahogy.

Tudok olyan konkrét esetekről, ahol elmarasztalták az orvost műhiba miatt (pl. azonnal mentővel elküldte a beteget a megyeszékhelyre, aki így is meghalt, és végül itt az volt az ürügy, hogy "még egy infúziót sem kötött be neki". Ha meg elkezd infúziót bekötni, és nem sikerül azonnal, mert mondjuk nem tud centrál vénát szúrni, másmilyet meg nem mindig lehet, és a beteg ott hal meg a keze alatt, akkor meg azért ítélték volna el, hogy miért nem küldte tovább azonnal, amikor tudta, hogy csak a megyeszékhelyen lehet ellátni. Aztán olyan is volt, mikor a beteg saját felelősségére távozott, mert semmiképp nem akart ott maradni éjszakára, hiába mondták neki, aztán végül nem ment vissza másnap sem, hiába írták rá a papírjára, hogy mindenképp menjen vissza, ha nem szűnnek meg a panaszai. 3 nap múlva ment csak vissza, de akkor már késő volt. És itt is szinte minden orvost elmarasztaltak, aki találkozott a beteggel aznap este., De még azokat is perelték, akik csak a 2. alkalommal találkoztak vele, amikor már nem tudták megmenteni. Én tudom, hogy a halál nagyon szomorú (elég sokat láttam már), azt is tudom, hogy nem mindig lehet elfogadni, de nem kell mindig bűnbakot keresni.

Vannak esetek, amikor bármit csinál az orvos, mindenképp beperelhetik érte, és a vádnak könnyű olyan könyvet találni, amibe más van írva. Így az ilyen perekhez nem igazán kell szakértelem, mert a 2 fél elmond 2 ellentétes álláspontot, a bíró meg, aki nem ért hozzá dönt.

Amúgy abban valóban látnék rációt, hogy ha törvényileg előírnék, hogy mondjuk x éven belül a műhibaperes bírók csak olyanok lehetnek, akik orvosit végeztek. De szerintem jelenleg ilyen bíró nincs, így ehhez idő kellene. De még a szándék sincs meg törvényhozói oldalról, de lehet, hogy még az ötlet sem.