A vidéken (SZTE ÁOK, PTE ÁOK, DE ÁOK) miért ennyire irigyek a SOTE-sekre?

"A vidéken (SZTE ÁOK, PTE ÁOK, DE ÁOK) miért ennyire irigyek a SOTE-sekre?"

Egyáltalán nem irigyek. Ez ugyanolyan általánosítás, mintha valaki azt kérdezné, hogy a SOTE-sek miért annyira beképzeltek.

"Minden orvosi egyetemnek vannak gyengeségei és erősségei is. Igazából Magyarországon nagyjából azonos az oktatási színvonal."

Ez így van. Az objektívnak mondott rangsorok szintén ezt mutatják, a HVG rangsora meg finoman szólva sem számít objektívnek, mivel a faktoroknak, amiket figyelembe vesz, általában semmi közük nincs az oktatás színvonalához (felvettek pontszáma, PhD-val rendelkező oktatók aránya, stb.).

"A kutatásban a legtöbb lehetőség a SE-n van, mert itt minden témában lehet kutatni, míg vidéken kevesebb a kutató intézet."

Ez meg egyszerűen nem így van, mivel ahhoz, hogy valaki egyetemen dolgozzon, ahhoz kutatnia kell. Tehát minden intézet, ahol oktatás folyik, egyben kutatóintézet is. Mivel a tantárgyak kb. ugyanazok, ezért vidéken és Pesten is hasonló kutatóintézetek működnek. Meg azért vidéken is vannak az oktató intézetektől részben független kutatóintézetek is, pl. a Pécsen a közelmúltban nyílt Idegtudományi Centrum. És midnegyiknek vannak kutatási területei, így mindenhol más témát kutatnak. Vannak témák, amiket csak Pesten kutatnak, vannak más témák, amiket csak vidéken. Tehát Pesten sem arról van szó, hogy ha valaki kitalál egy témát, akkor abban biztosan fog tudna ott kutatni (sőt, lehet, hogy pont azt a témát pont valamelyik vidéki egyetemen kutatják éppen), és vidéken sem arról van szó, hogy valaki ne tudna kutatónak elmenni, mert kevés a kutatóintézet. Ráadásul a vidéki egyetemek úgy tudnak a SOTE-val azonos színvonalon működni, hogy a SOTE megőrizhette önállóságát, míg a vidéki egyetemeket városonként összegyúrták, valamint a kutatási pénzek elosztása és a pályázatok elbírálása sem mindig elfogulatlanul történik.

"Eléggé lepontozták a "kedves kollégák", de miért??"

Nem tudom. De ha belinkelted volna a kérdést, és meg lehetne nézni a többi választ is, akkor talán könnyebb lenne. De talán amit a kutatóintézetekről írtál, annak is szerepe lehetett benne. A msotani kérdésed pedig valójában arra irányul, hogy miért pontoztak le, de ezt olyan formában kérdezed meg, hogy már tényként állítod, hogy a vidékiek biztosan irigyek a SOTE-sekre (még csak nem is azt kérdezed, hogy irigyek-e, hanem azt, hogy miért). Így azért minimum felmerül némi elfogultság a részedről is.

szerintem egy ilyen kérdésre nehéz válaszolni,hiszen kevesen vannak akik mindkét egyetemre jártak.

én a debreceni egyetem hallgatója vagyok. sok barátom,osztálytársam ment el Budapestre tanulni,hogy hát csak nem marad itt ebben a kis putriban,mert itt alig ér valamit a szerzett diploma,mert Pest a király,oda magasabbak is a pontok,azaz biztosan jobb.kb ennyi indokkal mentek oda..

hát én ezzel nem értek egyet. az ország nagyon fővárosközpontú.

de nem gondolom,hogy attól még törvényszerű hogy ott jobb az oktatás színvonala. a pontszám is nyílván azért magasabb mert többen jelölik be, azaz több magasabb pontszámú jelentkezik oda,azaz a ponthatár is magasabb,hiszen a jelentkezők határozzák meg.

én nem irigykedek a Semmelweis Egyetem hallgatóira. engem is felvettek volna oda, de praktikusabbnak tartottam helyben maradni.. szerintem Debrecenben is kielégítő az egyetem színvonala. nyilván vannak gyengébb szakok,karok, de szerintem minden egyetemnek vannak ilyen gyengébb pontjai. Debrecenben leginkább a műszaki kar a gyenge pont. az orvosi nem hiszem,hogy az lenne.

de ugyanúgy Budapesten is vannak olyan egyetemek amiknek vannak hírhedten gyenge szakjai..pl a Corvinus biomérnöki szakja kritikán aluli az állítások szerint.

„Csak annyit fűznék hozzá, hogy konkrétan egy pécsi vagy szegedi orvosis jött el hozzánk biosz faktra, mikor még 12-es voltam. Akkor ő mondta vidéki orvosisként, hogy a SOTE-n sokkal szélesebb a skála a kutatási területek szempontjából.”

Ez 1 ember véleménye, lehet, hogy ő pont olyan témát szeretett volna kutatni, amit éppen Budapesten lehet, ahonnan meg ő jött, ott nem.

„A másik: a HVG rangsora nem objektív szerinted, de milyen mérőszámokkal kellene akkor rangsorolni az egyetemeket, amik számodra objektívként elfogadhatóak?”

Magát a minden áron való rangsorolást feleslegesnek tartom, pont azért, mert nem igazán léteznek túl jó mérőszámok, amik alapján meg rangsorolni próbálnak, ott a kis különbségek nem mérvadók, így nem érdemes őket rangsorolni sem, inkább a konkrét mérőszámokat kellene feltüntetni táblázat formájában, és akkor mindenki látná, hogy mekkorák is valójában a különbségek, illetve azt is mindenki el tudná dönteni, hogy ő melyik mérőszámot tartja fontosabbnak. De ezek a HVG-nél rendre hiányoznak, mint ahogy a sem derül ki, hogy pontosan hogyan is vannak kiszámolva...

A „hallgatói kiválóság” pl. felvételi pontszámok, OKTV-helyezések, valamint talán nyelvviszgák alapján rangsorol, így nyilván ott lesz magas, ahova a legtöbben jelentleznek. És az a SOTE, mivel az ország minden részéről könnyen megközelíthető, így többen jelölik meg. Ráadásul Magyarországon él egy sztereotípia az emberekben, hogy ami vidéki, az csak rosszabb lehet (részben az ilyen HVG-féle rangsorok miatt). Innentől meg már circulus vitiosus. De az oktatás színvonalához semmi köze nincs. Ráadásul az még akár a többi egyetem mellett szóló érv is lehetne, hogy a (HVG szerint) „kevésbé kiváló” hallgatókból végül ugyanolyan jó orvosokat képeznek.

Az „oktatói kiválóság” szintén nem sokat árul el az oktatás színvonaláról, mivel ahhoz, hogy valaki „minősített oktató” legyen, elsősorban kutatnia kell (mivel PhD-t sem oktatással lehet szerezni). A jó kutató meg nem feltétlenül jó oktató is, míg a jó oktató sem feltétlenül jó kutató. A pénzhiány miatt nyugdíjba küldött professzorok, illetve a fiatal PhD-hallgatók (akik még nem minősített oktatók koruknál fogva) pedig az arányt lerontják. De ez is csak játék a számokkal.

A rangszámokkal való játék ráadásul sokszor csalóka, pl. tegyük fel, hogy van 3 sorban 4 láda gyümölcsünk.

Az első sorban: 99 alma, 99 körte, 99 naramcs, 99 citrom.

A másodikban: 100 alma, 100 körte, 100 naramcs, 10 citrom.

A harmadikban: 100 alma, 100 körte, 50 naramcs, 9 citrom.

Nyilván az első sorban van a legtöbb gyümölcs. Ha viszont a rangszámokat hasonlítjuk össze:

1. sor: 3 + 3 + 2 + 2 = 10

2. sor: 1 + 1 + 1+ 2 = 5

3. sor: 1 + 1 + 3 + 3 = 8.

Ez alapján az első sor a legrosszabb. És ha csak a rangszámokat látjuk, akkor nehéz lenne belátni ennek ellenkezőjét.

Konkrét példa: Ha az összes egyetem összes karát külön nézzük, akkor a 2012-ben a PTE ÁOK az „oktatók kiválósága” alapján az 1., a „hallgatói kiválóság alapján” a 23. A SOTE az oktatók alapján 23., a hallgatók alapján 2. Ez alapján a PTE ÁOK a jobb (1+23=24; míg SOTE: 23+2=25).

[link]

Ha viszont csak az orvosi karokat nézzük, akkor az „oktatói kiválóság” alapján a SOTE rögtön feljön másodiknak, mert a közte lévő 25 versenyző kiesik, a PTE viszont csak a 4. a „hallgatói kiválóság terén”, így nézve már a SOTE a „jobb”. De ehhez még az is kellett, hogy az SE-ÁOK-t és az SE-FOK-t külön számítsuk...

[link]

2014-ben már csak a második lista van, és a PTE-n valami csoda folytán hirtelen a „legkiválóbbakból” a „legkevésbé kiválóakká” váltak az oktatók... Abszolút hihető (főleg, hogy 2012-ben még az összes egyetem összes kara közözz is 1. volt, míg a SOTE „csak” 26. 2 év alatt ilyen jelentős változás nem történik. Persze nyilván a különbségek minimálisak csak, így könnyű a rangszámokkal játszani, de ez a nem derül ki, ha önmagában a rangszámokat nézzük.

[link]

Az oktatás színvonalát 1 dologgal lehetne jellemezni: azzal, hogy aki elvégzi az egyetemet, mennyire jól képes ellátni később a munkáját, ileltve ezen a terüelten kellene megvizsgálni, hogy vannak-e különbságek az egyetemek között. Erre azonban megint nem létezik mérőszám. A munkaerőpiacon mindegyik magyar orvosi egyetem diplomáját elfogadják, és a közhiedelemmel ellentétben nincs előnyben az, aki a SOTE-n végzett (maximum akkor, ha a SOTE-ra akar dolgozni menni, de akkor sem kellene így lennie). Külföldön szintén elfogadják vagy mindegyiket (pl. EU), vagy önmagában egyiket sem (pl. USA).

Jelenleg egyetlen olyan objektíven mérhető faktor van, amely alapján valamennyire rangsorolni lehetne, ez pedig az írásbeli államvizsga, mivel az mindegyik orvosi egyetemen ugyanaz. De az a teszt viszont nem igazán a valós tudát méri, így az sem lenne jó. A szakmai alkalmasságot kellene tesztelni és összehasonlítani, jelenleg azonban ilyen tesztek nem léteznek.

A CWUR ranglista objektívnak mondott, és bár szintén nem túl jó, de legalább van egy score, amely alapján látszik, hogy az egyes rangszámok között mekkora különbség van. Ezen pl. jól látszik, hogy alig van különbság az egyetemek között, a listára felkerült összes magyar egyetem 44-45 pont között van. 50 ponttal meg már a világ 100 legjobb egyetemének közelébe lehet kerülni. Hogy valamelyik néhány tizeddel magasabb, mint a másik, nem jelent valós különbséget. Ráadásul nem is bontja szét az egyetemeket karokra, így pl. a SOTE-t nehéz összevetni a másik 3 egyetemmel, amelyeken (gondolom, mivel ez nem derül ki egyértelműen) az összes kar teljesítménye együtt számít, és pl. egy művészeti kart elég nehéz ugyanazon mérőszámokkal rangsorolni, mint egy orvosi kart... Ha megnézed a másik 9 oszlopot, azok szintén semmitmondók, mivel ott is csak relatív rangszámok szerepelnek.

[link]

És a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) nem elég objektív?

A Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) nem rangsorol. Hiányosságokra hívja fel a figyelemet, amiket pótolni kell. Ezek nagy része inkább adminisztratív. Attól, hogy valahol több hiányosságot találnak, annak nem kell, hogy hatása legyen az oktatás színvonalára. Pl. attól, hogy valaki holnap PhD-t szerez, attól még nem válik hirtelen jobb oktatóvá, illetve a nyelvismeret sem azon múlik, hogy van-e valakinek papírja róla.