Kitűnővel ilyen felvételi?

ez 25 éve is így volt

aki egy kemény gimnáziumból ment 3as tanulóként simán szénné égette a sok kitűnő szakközepest.

"Ennyire más lenne a mérce a különféle sulikban?"

Igen.

Vannak olyan általános iskolák ahol a gyerekeket csak minimális szinten tanítják egyes dolgokra és viszonylag nevetséges számonkérések vannak amik miatt persze hogy jók az eredmények. Persze akik ilyen iskolákból mennek egy erősebb gimibe ott fél év alatt úgy elvéreznek mint a pinty.

Engem a szüleim nem véletlen küldtek nagyvárosi erős általános iskolába, inkább jártam messzebb de legalább normális tanítást kaptam főleg ilyen helyzetekre. Nem voltam kitűnő tanuló, de amikor mentem egy közepes gimibe akkor lehetett látni hogy volt értelme jó suliba járatni mert sokkal könnyebben ment mint annak aki jó tanuló volt általánosba és a hármas átlagért is vért izzadt.

A másik probléma az oktatási rendszerrel van, és egyes tanárok hozzá állásával. Őket is meg kell érteni, nem keresnek ám olyan jól, és persze hogy ők nagyban tesznek sok mindenre.

igen, általános iskolák között is nagyok lehetnek a különbségek. Nálunk pl olyan pocsék volt a nyelvoktatás, hogy a négyes-ötössel kikerült banda semmit sem tudott, tényleg meg se tudtunk szólalni, eközben volt olyan általános, ahol már többeknek B2-es nyelvvizsgájuk volt.

De nálunk pl olyan erős volt a matek oktatás, hogy én pl a giminek a 2. félévében már jóformán csak ötösöket hoztam, miután belerázódtam, a többi-addig kitűnő-tanuló pedig a hármasért.

Én úgy gondolom, hogy a számonkérésben is különböznek az iskolák. Sok helyen teljesen ugyan olyan feladatokat dobálnak vissza a gyerekeknek, csak más számokkal, de van ahol még a számok is ugyan azok, mint az órai példában. Így a gyerek nem tanul meg gondolkodni, és a tudását csak adott keretek között tanulja meg, de ténylegesen használni nem. És ahogyan előttem említették, sokakat nem tanítanak meg a vizsgahelyzetek kezelésére.

Megírom, hogy én, mint kitűnő tanuló, hogy írtam rossz felvételit.

4,75 az átlagom egy olyan suliban, ahol nagyon nehéz ötöst kapni. Nekem van 5 db dicséretes ötösöm, közöttük van pl. a matek, kémia és biosz.

A kerületi matek versenyen 2. lettem (1 pont hiányzott, hogy első legyek), a hatodik osztályban a Bólyai versenyen 1. lettem. Már a második osztályban volt egy 1. helyezésem. Németből is van egy 1. helyezésem a kerületi versenyen.

A matek tanárom azt mondja, hogy olyan vagyok, akár egy űrlény: mindent meg tudok oldani... ;-)

Sajnos, mindez hiába!

A központi felvételire lázas betegen mentem. Igyekeztem azon a napon megírni, mert az osztályfőnököm azzal ijesztgette az osztályt, hogy a pótvizsga sokkal nehezebb, ezért, ha betegek is vagyunk, menjünk el, jobban fog sikerülni.

Egy fenét!!!

A vizsga:

Amikor bementem a terembe, észre vettem, hogy nem hallom, mit beszél a tanárnő. Fájt a torkom, és a fülem is... A lázcsillapítótól egy kicsit eltompultam.

Első volt a magyar, nagyon igyekeztem, de le voltam lassulva, a fogalmazást nem fejeztem be, és nem is jutott minden eszembe, amit egyébként tudok.

Édesanyám, aki elkísért, azt mondta, hogy az arcomon vörös-fehér foltok jelentek meg. Ez korábban akkor fordult elő, amikor a suliban a színpadon kellett szerepelni kb. 120 ember előtt. Szóval - izgultam is, nagyon!

Ezután következett a matek, amihez állítólag zseni vagyok. Az első feladatoknál még haladtam rendesen, de hamarosan azt éreztem, hogy borzasztóan fáradt vagyok, és szédülök. Az izgalomtól, vagy a betegségtől, vagy mindkettő...

Elkezdtem hibázni, javítani, hibázni, javítani. Nem tudtam rendesen koncentrálni. Olyan ideges voltam, hogy úgy éreztem, megfulladok...

Észre vettem, hogy a tanárnő folyton engem figyel, és úgy gondolom, nagyon sajnált. :-(

A végeredmény:

Magyar: 34 pont

Matek: 29 pont. Szégyen!

Matek-fizika tagozatra szerettem volna menni, elsősorban a Berzsenyi gimibe! Most elfelejthetem az egészet, olyan idióták miatt, akik ezt a vizsgát kitalálták!

Ha nem lettem volna beteg, akkor is biztos, hogy nagyon izgulok és valamennyire elrontom, mert egy ilyen vizsgán dől el, járhatok-e, vagy nem, a kedvenc iskolába... :-(

A versenyeken egyébként egyáltalán nem szoktam izgulni azért, mert tudom, hogy ha nem sikerül jól, abból semmilyen bajom nem lesz, max. nem kapok oklevelet.