Rajzórán a magyar általános- és középiskolákban a rajzolást miért nem tanítják normálisan?

Szerintem ez nagymértékben a tanártól függ, hogy neki milyen képességei vannak illetve, hogy ő hogyan fogja fel ezt a tantárgyat, milyen hasznot lát benne.

Például, mi a gimi első évében a rajzórákon valóban rajzolni tanultunk, szerkesztettünk (kockák, boltozatok, perspektívák, árnyékolás, modell alapján rajzoltunk stb.), a tanárunk valóban tudott rajzolni, mindig megmutatta, hogy mit, hogyan kell. Ezeket a feladatokat (pl. a szerkesztéseket) a többség el is tudta végezni helyesen, jó értékelést kaptak, viszont szerintem nem volt különösebb haszna. Ha valakinek fontos a rajzolás, mármint ezzel szeretne foglalkozni (ami szerintem viszonylag ritka, és akit ez érdekel, az valószínűleg nem csak abban a heti 1 rajzórában szeretné fejleszteni magát), akkor neki nyilván fontos, hogy megtanulja az alapokat, hiszen neki szüksége van rá, de a többieknek nem feltétlenül. Én mindig szerettem rajzolni és én úgy gondolom, hogy jól is megy, érdekelt is az ilyesmi ezért én viszonylag élveztem ezeket az órákat, viszont a többség (és kicsit engem is zavart) halálra unta magát mert abszolút mechaninkus volt, nem volt benne semmi szabadság, kreativitás.

Általános iskolában és a gimi többi évében pedig abból áltak a rajzóráink, amit a kérdező is írt, hogy a tanár adott egy feladatot, témát vagy feldobott egy kérdést, meghatározott egy irányzatot és azzal kapcsolatban kellett valamit rajzolni. Ez mindenki számára sokkal élvezetesebb volt mert használhattuk a fantáziánkat, a kreativitásunkat és alapvetően jó hangulatban teltek az órák mert mindenki élvezte, hogy a sok matek, irodalom óra között volt egy rajz, ahol lehetett egy picit pihenni, lazítani és szabadabban gondolkozni, alkotni. Nyilván ez a módszer, kevésbé fejlesztette magát a rajztudást, a technikát, viszont szerintem a gondolkodásra, problémamegoldóképességre, kreativitásra kifejezetten jó hatással volt és én úgy gondolom, hogy annak általánosan nagyobb haszna van, mint a rajztudásnak. Ezeken az órákon sosem a képességeket értékelték, hanem magát az elkészült rajzot, a belefektetett munkát és időt valamint az ötleteket. Persze, ha valakinek volt hozzá a tehetsége, rajztudása is, akkor azért az is nyomott a lantban, őket általában külön kiemelték, plusz ötöst kaptak, viszont négyesnél rosszabb jegyet maximum az kapott, aki nem vette komolyan a feladatot, nem foglalkozott vele.

Nekünk gimiben 2 évig volt rajz óránk, és 2 évig művészettörténet, ahol pedig konkrétan a korszakokat, irányzatokat, művészeket ismertük meg. Én ezt is nagyon szerettem, de szerintem ennek szintén nincsen kifejezetten nagy haszna. Nyilván az általanás műveltséghez valamilyen szinten hozzátartozik és szerintem kifejezetten érdekesen is fel lehetne dolgozni az anyagot, viszont könnyedén átcsaphat egy újabb "kötelező, magolós" tantárggyá, ha túl komolyan kezelik és nem a véleménynyilvánítás, az általános műveltség fejlesztését célozzák meg, hanem azt tekintik fontosnak, hogy melyik művész mikor, hol, milyen családban született stb.

Az igazság az, hogy elég sok rajztanár is van, aki nem tud se rajzolni, se festeni, esetleg hajtogatni sem. Ez azért van, mert nem ebből kéne állni egy órának, csak sokkal egyszerűbb ez így mindenkinek. A gyerekek egy kicsit ellazulnak, csinálják ami jól esik nekik. Szerintem elsősorban azt kéne tanítani a diákoknak, hogy mi is maga a művészet. A rajzot teljes mértékben eltörölném, helyette a művészettörténetet iktatnám be, ami sokkal jobb és értelmesebb tantárgy, viszont ha már meg kell maradni a rajznak, akkor értelmes dolgokat kéne tanítani minden tanárnak. Emlékszem a gimnáziumban a mi tanárunk is leült, elmondta mit csináljunk. A 4 év alatt sosem láttam rajzolni, még egy vonalat sem húzott a táblára. Miért? Mert ő sem tudott rajzolni. Én a színkeverést, a színeket, árnyékolásokat és egyéb dolgokat tanítok a rajzon belül, bár igaza van annak, aki eltörölné ezt a sima iskolákból, mert valóban csak óraszám növelésre alkalmas.

(egy vizuális kultúra és művészettörténet tanár)